Házi Balázs et al.: A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. augusztus 3. Az Országgyűlés köztársasági elnökké választja Göncz Árpádot
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 19' ч-1981 1982 1984 Göncz Árpád (1922-2015) A Werbőczy István Reálgimnáziumban érettségizett, 1939-44 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, ahol jogtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányaival párhuzamosan az Országos Földhitelintézetben dolgozott jogász gyakornokként. Részt vett a németellenes ellenállási mozgalomban, tagja volt a Teleki Pál Munkaközösségnek. 1944-ben behívót kapott, de megszökött a Németország felé tartó csapattesttől. Ezt követően a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics-zászlóaljához csatlakozott. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, a Független Ifjúság budapesti szekciójának elnöke, a Nemzedék hetilap szerkesztője volt. Kezdetben a kisgazda parlamenti frakció titkára, majd Kovács Béla főtitkár személyi titkára volt. Kovács szovjet hadifogságba hurcolását követően a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán hetekig fogva tartották és kihallgatták. Az FKgP felszámolása után gépgyári segédmunkás, majd agrártanulmányokat folytatott. Az 1956-os forradalomban a Parasztszövetség újjászervezésén dolgozott, Bibó István parlamenti munkatársa. A második szovjet intervenciót követően a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak elkészítésében és ezeknek az indiai követségen keresztül a nemzetközi közvéleményhez való juttatásában segédkezett. 1957-ben letartóztatták, Bibó István és társai perének másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1965-től szabadfoglalkozású író, 1981 -ben részt vett a Bibó-emlékkönyv szerkesztésében. A Magyar írók Szövetsége műfordító szakosztályának elnöke, 1988-89-ben a szövetség elnöke. 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja lett, ügyvivő, majd az Országos Tanácsba is beválasztották, a párt programszerkesztő bizottságának tagja. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az SZDSZ fővárosi listájáról szerzett képviselői mandátumot. Az MDF-SZDSZ- megállapodás értelmében a Parlament köztársasági elnökké választotta, mely tisztséget 2000-ig töltötte be. 250 időpontját és módját összekötő - értelmezés került: „Amennyiben Ön igennel szavaz, azt támogatja, hogy a köztársaság elnökét ne a lakosság, hanem majd az Országgyűlés válassza meg, ha nemmel szavaz, akkor azt támogatja, hogy a köztársaság első elnökét közvetlenül a lakosság válassza meg." A népszavazást kezdeményező négy párttal - az SZDSZ, a FIDESZ, az MSZDP és a hozzájuk csatlakozó FKgP - szemben az MSZP az első kérdésben nem szavazatra buzdított, a legerősebb ellenzéki párt, az MDF pedig a bojkott mellett foglalt állást.7 A különböző, közvetlen választást támogató erők ekkor már megnevezték saját jelöltjüket. Legkorábban az MSZMP nevezte meg jelöltjét Pozsgay Imre személyében,8 míg az MDF a mozgalom alapítóját, Für Lajost indította el.9 A kampány intenzív, durva, ugyanakkor a kezdeményezők oldaláról meglehetősen profi volt. A voksoláson magas részvétel (58%) mellett az első kérdésben alig hatezer szavazattal az „igen" szavazatok győztek (50,07%).10 Mindez azonban nem döntötte el véglegesen az alapkérdést. Alig több mint három héttel az országgyűlési választások első fordulója előtt, 1990. március 1-jén a régi Országgyűlés - egyfajta ellenreakcióként a népszavazás eredményére és időpontról való döntésére - Király Zoltán és Raffay Ernő javaslatára módosította az alkotmányt, állást foglalva a közvetlen választás mellett (1990. évi XVI. törvény).11 Az országgyűlési választások eredménye és annak következményeként megszülető MDF-SZDSZ paktum ugyanakkor ismét gyökeresen írta át az aktuális helyzetet. A köztársasági elnök személye jól láthatóan alkupozícióvá vált. Ennek jövőbeli lehetőségére már Kis János is utalt az Ellenzéki Kerekasztal egyik ülésén: „Az a kérdés, hogy
