Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Veres Péter: A népi írókról
Mégis, akár engem, akár Illyés Gyulát vagy a cselédköltő Sinka Istvánt - de másokról is szólhatnék - kispolgárinak minősíteni, azt hiszem túlságos egyszerűsítés volna. Ugyancsak ilyen egyszerűsítés a Szabó Dezsőhöz való hozzákapcsolás is. Jónéhányunkra Szabó Dezső inkább taszító, mint vonzó hatást gyakorolt, írásmódjával is, harci stílusával is. Én magam bátorkodtam perbe is szállni vele. Ettől eltekintve, Szabó Dezső is a történelmi magyar valósághoz tartozik és hogy Szabó Dezsőnek is volt igazsága is, azt mindenki tudja. Sajnálatos az is, hogy egy kalap alá veszi ez a tanulmány a magyar sorskérdésekkel való írói foglalkozást a nacionalizmussal-sovinizmussal, majdnem úgy, mint annak idején a szociáldemokrata, polgári liberális és polgári radikális sajtó. Holott egyrészt nyilvánvaló, hogy ebben a „bűnben” Kézai Simontól kezdve szinte minden magyar író, de a világ valamennyi elnyomott nemzetének minden valamirevaló írója is részes, aminthogy ez nem is lehet másként, mert enélkül író se lehet, másrészt megvizsgálandó kérdés, mielőtt a végleges ítéletet kimondanánk, hogy csakugyan azonos volt-e a népi írók „nacionalizmusa” az uralkodó osztályok keresztény-nemzeti, lényegében imperialista, mert szentistváni határokat követelő irredentizmusával? Tudtommal Németh László is a szomszéd népekkel való végleges béke és barátság híve volt. Ennek irodalmi dokumentumai is vannak. (Romániai utazás, jugoszláv nyelvű fordítások stb.) Világos szóval: ki volt köztünk, hol és mikor irredenta-nacionalista, ki beszélt a többi nemzetekről a gyűlölet nyelvén? (Egyedül a németellenességnek vannak az én írásaimban is itt-ott olyan felhangjai, amelyeket ma már nem vállalhatok, de erről majd később lesz szó .)136 A tanulmány sajnálatosan nem vesz tudomást a magyar szellemi élet gyarmatias jellegéről sem, nem vesz tudomást arról a sajtókapitalizmusról, amely nemhogy otthont - lapokat, kiadási lehetőségeket - biztosított volna az új tehetségeknek, inkább a társadalom perifériájára szorította őket. A liberális polgári sajtó taszító, kozmopolita, ál-,,európai" szerepéről se szól. A „keresztény-nemzeti" dilettantizmus kezébe 13(1 Matits Lajos megjegyzése: Ez rossz! Hozzáteszem, hogy Matits megjegyzései rendszerint védeni próbálják Veres Pétert az esetleges következményektől. Ez esetben is a saját maga elleni vádat helyteleníti. 98
