Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Előszó

Nem kívántam hősi történetet fabrikálni, csak a tényeket megmutatni. Olvashatóak Veres Péter kínos-keservesen fűzött mondatai, melyet kínlódva vet papírra a népi írókról szóló pártállásfoglalás reflexiójaként, Püski Sándor artistát megszégyenítő nyelvi egyensúlyozása a népi mozgalom történetéről szóló „vallomásában”, melyet a börtönben vetett papírra.

Ha az olvasó nyitott szellemmel és értelemmel figyeli meg a mondatokat, befogadja azok valós gondolatait és megtalálja rejtett tartalmukat, akkor világosodik meg a nemzeti demokraták szándéka, például a hírhedett ENSZ kiilönbizottsági jelentéssel kapcsolatban megfogalmazott nyilatkozatban.

Nem feledkezhetünk meg a nyugati emigrációba kényszerült parasztpárti politikusok véleményéről sem. Kötetünkben a két legmarkánsabb álláspontot megfogalmazó nemzeti demokrata, Kovács Imre és Szabó Zoltán egy-egy írása került. Kovács Imre a nemzetközi politika változásainak közegében elemezte a magyar felkelés történetét, fogalmazott meg stratégiai, taktikai lehetőségeket, feladatokat, s jutott a kompromisszumok politikája elfogadására. Szabó Zoltán a nemzeti gondolat eszme- történeti feldolgozásával biztonságos hátországot teremtett a hazai demokraták számára, hiszen tanulmányában fél évszázad nemzetépítő törekvéseit foglalta össze.

A felidézett oldalakról nyomon követhető miképpen változik a nemzeti demokraták helyzete és viszonya a hatalomhoz. Az évek múlásával kénytelenek engedményeket tenni, felismerik a a szakmai és társadalmi nyilvánosságban való jelenlét fontosságát. Ezért hagynak fel a népi írók hallgatásukkal, vesznek részt az újraszerveződő írószövetség, s Népfront munkájában. Aktuális programjuk az elfogadni, de nem minden áron, elveinket nem feladva; ellentmondani, de nem vagdalkozni, s provokálni, hanem javító, jobbító szándékkal megszólalni, a megértés és megértetés dialektikáját megalkotni. Németh László hosszú tanulmánya, melyet a kulturális területet irányító Aczél György felkérésére írt, szuggesztíven értelmezi ezt a kettősséget. Bírálni csak úgy szabad, ha van alternatív javaslat, ha a megbírált nem vereségként éli meg programja bukását, hanem új utat és lehetőséget lát maga előtt. Ez volt a nemzetépítő demokratikus ellenállásban részt vevő értelmiségiek és közéleti emberek elve, s ebből alakultak ki az egyes konkrét esetekben eredményes együttműködések. Németh László javaslatainak egy része pár év múlva kormányrendeletben köszönt

7