Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Nyílt levél az ENSZ-hez

Szüdi György, Szűcs László István, Szőnyi Sándor, Szomráki Sándor, Tabi László, Tamási Áron, Tamási Lajos, Takács Tibor, Tóth László, Tóth Eszter, Toldalagi Pál, Tolnai Gábor, Török Sándor, Thury Zsuzsa, Tuba Károly, Timár György, Trencsényi-Waldapfel Imre, Thurzó Gábor, Telekes Béla, Ungvári Tamás, Urbán Ernő, Urbán Eszter, Vaád Ferenc, Vas István, Várkonyi Nagy Béla, Váci Mihály, Várnai Zseni, Vázsonyi Endre, Veres Péter, Vértes György, Vészi Endre, Vitányi János, Vihar Béla, Viktor János, Waldapfel József, Weöres Sándor.87

Akiknek a neve nincs a listán:

Áprily Lajos, Benedek Marcell, Berda József, Fekete István, Jékely Zoltán, Hamvas Béla, Kálnoky László, Mándy Iván, Mészöly Mikós, Nemes Nagy Ágnes, Rónay György, Ottlik Géza, Sánta Ferenc, Szabó Magda, Szentkuthy Miklós, Tatay Sándor, Tersánszky Józsi Jenő, Zelk Zoltán.

' Érdemes a tiltakozó akció későbbi megítélése kapcsán feleleveníteni azt, hogy Kádár János miképpen vélekedett erről az akcióról. „Az értelmiség kérdésénél beszélni kell az írói tiltakozásról is, amit 200 valahány író irt alá, és amelynek jelentős nemzetközi visszhangja van nyugaton. Magát a tiltakozást illetően úgy van vele a Központi Bizottság is, mint a Politikai Bizottság, hogy kicsit kevesebb kérdésben, ha nyilatkoztak volna, de meggyőzőbben, jobb lett volna és még jobb lett volna, ha kevesebb ember írta volna alá, de azt is meg kell mondani, hogy aláírták ezt olyan emberek is, akiket előbb „ki akartunk felejteni” az aláírók sorából. Ezt tehát pozitív jelenségként kell számon tartani még akkor is, ha mi tudjuk, hogy ezen belül is vannak bizonyos kategóriák.” Az MSZMP KB 1957. november 1-i ülése. Kádár János előadói beszéde. MOL M-KS 288. f. 4/13. ő. e.

69