Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Nyílt levél az ENSZ-hez
fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Valamennyi irodalmi irányzatot és a magyar közvélemény legkülönfélébb árnyalatát képviseljük, a részletkérdések egész sorában, még néhány lényeges kérdésben is vitában állunk egymással; egyet azonban ma már világosan látunk: a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres ellenforradalom veszélyét hárította el országunk felől.80 Nem mindannyian értettük akkoriban ennek a lépésnek szükségszerűségét és jelentőségét. Kételyeinket, gondjainkat, fenntartásainkat tükrözte sokunknak állásfoglalása. Azóta egyre inkább megtanultuk becsülni mindazokat, akik a megzavarodott közvélemény sodrásával szembe mertek szállni, akik megmentették a dolgozó nép hazáját a társadalmi visszazuhanástól, a polgárháborútól, talán a még rettentőbb csapástól, a háborútól. Lehetnek közülünk egyeseknek még komoly fenntartásaik belpolitikai kérdésekben, a szocialista építés módszerei dolgában, de mint hazafiak, mint a Magyar Népköztársaság hű polgárai, valamennyien minden erőnkkel segíteni akarjuk a társadalmi és gazdasági helyzet megszilárdulását, a kulturális élet felpezs- dülését, a közbizalom megerősödését és minden eredmény, amit e téren elértünk, minden jel, ami ennek a folyamatnak egészségét és erejét mutatja, egyformán mindannyiunk örömére van. így érez ma nálunk a nemzet többsége és java.81 Kinek az érdeke, hogy a sebeket újra feltépjék? A mi hazánknak, ennek a nehéz történelmi sorsot viselt kis népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna nem látnunk az ízléstelen hangulatkeltés hátterében a valódi szándékokat, a tőkés hatalErdemes felfigyelni arra, hogy a nyilatkozat is elismeri, lényeges kérdésekben sem értenek egyet az irodalmi irányzatok, a közvélemény sem egységesen támogatja a kormány politikáját, a november 4-i megszállás tulajdonképpen az ellenforradalom veszélyét hárította el. Azaz azt megelőzően nem volt ellenforradalom, a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése gátat szabott annak. 81 A nemzetépítő ellenállás egyik legfontosabb jellemzője volt a nemzeti érdekek képviselete, a társadalom, az ország, az emberek biztonságos és békés életfeltételeinek szolgálata. 1957 őszére egyértelművé vált, hogy a felkelés céljait nyílt konfrontáció útján nem lehet elérni, tehát engedményekkel, kompromisszumokkal kell a reformok útját egyengetni. 65
