Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Tiltakozás varázsköntösben

Tiltakozás varázsköntösben

Az ENSZ 1956. november 14-én tűzte napirendjére a magyar kérdést, majd 1957 januárjában létrehoztak egy öttagú különbizottságot annak kivizsgálására. A bizottság jelentése 1957 késő nyarára elkészült, s azt az ENSZ szeptemberi rendkívüli közgyűlésén tervezték megtárgyalni. A Kádár-kormány propagandakiadványokkal, filmekkel próbálta előre csökkenteni a jelentés erejét, ám azzal is tisztában volt a párt vezetése, hogy a külföldi közvéleményt ezek a módszerek nem fogják kielégíteni. Valamilyen látványos és nagyhatású akción gondolkodtak.

1957. augusztus 6-án került a PB elé Aczél György előterjesztésében az irodalmi élet helyzetét taglaló beszámoló. Az első felszólaló Apró Antal volt, aki elképesztő vehemenciával esett neki az irodalmi értelmiségnek: „Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az írók között nem volt soha nemzeti egység. [...] Én nem becsülöm le az írókat. De még olyan emberek részéről, mint Veres Péter és mások, sem írásban, sem nyilvános beszédben azt, hogy önkritika, a hibák beismerése, nem hallottam. Márpedig, ha mi ezeket a vezető írókat, akik magukat népiesnek mondják, nem tudjuk nyílt színvallásra bírni hibáikért, az ellenforradalom eszmei előkészítéséért és a Nagy Imrével szembeni állásfoglalásukért, az nagyon elvtelen dolog, olyan, mint amikor kommunista írókkal szemben mindig közülük jutalmaztunk valakit Kossuth díjjal, stb.”'3 - utalt Németh László díjazására.

Apró Antal kifakadása nem volt előzmény nélküli. Számtalanszor elhangzott már, hogy a népiek voltak a felkelés előkészítői, ám ezúttal nagyobb dologról volt szó. Nem pusztán az önkritika vállalásáról, hanem a kormány melletti kiállás kikényszerítéséről. Az augusztus 9-i Titkársági ülésen került szóba az ötös bizottság jelen’ MSZMP PB. 1957. augusztus 6-i ülése. MOL-M-KS 288. f. 5/38. ö. e.

61