Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Veres Péter levele Kádár Jánosnak
Tisztelt Kádár elvtárs! Szeretnék rövid lenni, mert gondolom Kállai Gyula beszámol majd az írószövetség és az irodalom nyavalyáiról. De úgy érzem, valamit még nekem is hozzá kell ehhez tennem. 1. Ahogy a Kállai Gyulával való beszélgetésből éreztem, többet vártatok tőlem az irodalmi bajok elintézése terén, mint amit tenni tudok. Nos, ha már erről van szó, hadd mondjak el egyet-mást a párthoz, vagy általában a politikai hatalomhoz való - enyhén szólva - furcsa viszonyomról. Ti tudjátok, hogy mint író „útitárs”-nak, mint a Parasztpárt elnöke „szövetségesének számítottam, de az eltelt 12 év alatt nem fordult elő, hogy engem, aki hitem szerint jó szövetséges akartam lenni, csak egyetlen egyszer is megkérdeztek volna, hogy te eb vagy kutya, te paraszt is vagy, író is vagy, félig-meddig szociológus is vagy, még a marxizmushoz is konyítasz valamit, mi a véleményed a kormány parasztpolitikájáról. („A Paraszti jövendő”-t is megtárgyalás nélkül indexre tették és most, egyszerűen visszatértek hozzá anélkül, hogy egy szóval is említették volna.) De ugyanígy bántak velem az írószövetség élén is. Amikor az irodalmi életben először jelentkeztek az ellenzéki erők, elmondtam Andics Erzsébetnek is - sajnos csak neki, mert mások nem igen állottak velem szóba -, de az illető íróknak is, hogy óvakodjanak a presztízs-harcba való gabalyodástól, mert az nagyon veszedelmes dolog. A politikai hatalom legyen az bár a leggyengébb is és álljon bár a Munkás előtt is, de amíg birtokon belül van, nem hátrálhat meg semmiféle társadalmi testület előtt, még ha azok akármilyen híres-neves írókból, művészekből állanának is, de viszont a harcba szálló írók vitorláját meg mind erősebben fújja-dagasztja a feléledő közvélemény-szél, tehát a fejlemények csak rosszabbodhatnak. Azt is elmondtam Andicsnak, aki történész is volna, hogy gondoljon rá: a történelemben még nem igen volt rá példa, hogy ha a politikai hatalom és az irodalom között ellentét keletkezett, a történelem és a közvélemény - a mai és holnapi - a politikai hatalomnak adott volna igazat, míg ha véletlenül - neki volt is igaza. (Lenin ezt is jól tudta, ezért kezelte olyan türelmesen a Gorkij lázongását. De Kossuth is a Petőfiékét.) 55