Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Levelek a kétségekről

kózása után már Veres és Illyés sem vállalta a tagságot, így a remélt elképzelés, mely a népiek önálló kiadójának megteremtésére irányult, megrekedt.

Veres Péter és Szabó Pál voltak a népiek között ebben az időben azok a közszereplők, akik jelenlétükkel és megszólalásaikkal reprezentálni tudták a népiek igényeit. Kényes volt helyzetük, mert engedményeket követeltek tőlük, s ugyanakkor egyedüli harcosként kellett kiállniuk a felkelés még menthető értékei, törekvései mellett. Veres Péter Kádárral való személyes találkozásra irányuló többszöri kezdeményezésének sikertelensége után levélben kereste meg a pártvezetőt és kormányfőt, melyet - a válasz elmaradása miatt - több más levél is követett. Veres felismerte, hogy az irodalmi függetlenség megteremtése alapozhatja meg a rendszerkritikai jelenlétet, s minden törekvése a saját irodalmi lap, folyóirat és a népi könyvkiadó engedélyezésének előmozdítása volt. Elkeseredettségének növekedéséről hűen tanúskodnak ezek a levelek, amint azt is jelzik, hogy fél év elteltével a népi ellenállás sáncai igencsak lyukacsosak voltak.

Veres Péter levelei félreérthetetlen utalásaival, példáival, saját helyzetének bemutatásával nem az elutasítás, hanem a figyelmeztetés és az együttműködési szándék kifejezései. Érzékletesen láttatja Kádár Jánoshoz írott levelében a hatalmon belüliek elszigeteltségének veszélyét, a társadalommal, és elsősorban az értelmiséggel folytatandó párbeszéd jelentőségét.

53