Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Megjegyzések a forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozatához

társadalmi szervezetén keresztül maga is az eddig elért, a törvényesség tiszteletben tartásával megvalósított szociális vívmányok védelmezője és a magyar szocializmus továbbfejlesztője kíván lenni. A magyar parasztság ma még nem döntött a szocializ­mus felé 'vezető út egységes értelmezésében s nagy többségében még nem lépett a kollektív gazdálkodás útjára, sőt megnyilatkozásaiban a magángazdálkodás, szabad termelés iránti óhaját fejezi ki. Mindamellett érzi az összefogásban rejlő erőt és lehe­tőségeket, s keresi a szabad elhatározáson alapuló, a magyar viszonyoknak megfelelő paraszti szövetkezés útjait. 2. Teljes szabadságot kell biztosítani a parasztságnak ezeknek az utaknak megjá- rásában. Biztosítani kell, hogy saját szocialista típusú agrárpártjain keresztül lehessen szövetségben a munkássággal és a munkásság politikai pártjaival, tanácsokban, or­szággyűlésben, kormányban, elnöki tanácsban egyaránt, a nemzeti életben és a nép­gazdaságban elfoglalt jelentőségének arányában. 3. A magyar parasztságnak két politikai pártja van: a Független Kisgazdapárt és a Petőfi Párt (Nemzeti Parasztpárt). E két párt él. Szükséges, hogy e pártok elismer­tessenek, s vezetőik mint e pártok képviselői vegyenek részt a koalícióban. E pártok felelős vezetői ismerve az ország mai súlyos gazdasági helyzetét nem kívánnak nagy költségű pártapparátust fenntartani.41 Táboraik nevelése és a szocializmus irányába való vezetése érdekében, valamint a parasztság akaratának az államvezetésben való érvényesítése érdekében azonban szükségesnek tartják országos és megyei központok fenntartását. 4. A magyar parasztságnak független, kulturális és gazdasági érdekvédelmi szer­vezetre van szüksége. Ezt a feladatot az újjászervezendő Magyar Parasztszövetség 41 A „Megjegyzések” készítői személyes kapcsolataik révén tisztában voltak az MSZMP PB-n belüli viták tartalmával. Ez a javaslat kifejezi annak a Kádár által megfogalma­zott igénynek a tiszteletben tartását, hogy nem kívánnak nagy létszámú pártappará­tust kiépíteni, alternatív hatalmi központot teremteni, ám a létező csoportérdekek politikai kifejezésének egyetlen formáját a létező politikai pártokon és szervezeteken keresztül látják megvalósíthatónak. Az évtizedekkel későbbi „demokratikus szocia­lizmus” gondolatának csíráit lehet felfedezni ebben a javaslatban. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom