Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Gond és Hitvallás

Gond és Hitvallás

Egy ezredév alatt sok zivatar verte nemzetünket, de a zivatarok borújában is két fény mindig hű maradt hozzá. Az egyik a nemzet csillaga, mely vészek idején is áttört fényével a homályon, a másik pedig virrasztó költőink fáklyafénye, mely a magyarság számára ma is tanítás.

Számunkra több is ennél, mert kötelező örökség hűséggel szeretnék ezt az örökséget hordozni. Nehéz, de megtennünk mégis az egyetlen út, mert nincs feloldás. Itt állunk a számadás és vallomás erkölcsi kényszere alatt. Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromolt. Ha egy évtizedre visszatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és vágyakozónak látjuk a népet. Szenvedett, mert korának eszméit, melyeket tíz év előtt reménnyel üdvözölt, idegen formában és zsarnoki módon akarták életévé tenni. A hosszú kényszer alatt kiújultak természetesen a történelmi sebek, és nemzeti függetlenségét veszendőnek látta. Szenvedő és igaztalan sorsában gyógyulásra áhítva vágyakozott, s nemzetté lenni sóvárgott. Ebben a vágyban és sóvárgásban van a forrás, mely október 23-án feltört a mélyből. Mint ennek a forrásnak neves tanúi, keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét.20 Dicső költőink élő szelleme és az emberi igazság segít nekünk abban,

20 Figyelmet érdemel Tamási megfogalmazása. Nem elítéli a szovjet beavatkozást, hanem tévedésnek minősíti azt, mégpedig olyan tévedésnek, melynek felismerése lehetővé tenné a korrigálást, azaz a fegyveresek kivonását. Tamási javaslata a szovjet pártvezetés számára az érdekveszteség nélküli visszavonulás lehetőségét hordozza magában, teljesen összhangban a Petőfi Párt és Bibó István javaslataival. A teljes elutasítás helyett olyan kompromisszumot keres és ajánl, mely presztízsveszteség nélküli megoldás lehet.

29