Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a Politikai Bizottságnak a belső ellenséges erők tevékenységéről és elhelyezkedéséről
Jelentés a Politikai Bizottságnak A BELSŐ ELLENSÉGES ERŐK TEVÉKENYSÉGÉRŐL ÉS ELHELYEZKEDÉSÉRŐL A belső ellenség tevékenysége a legaktívabb az ideológiai és kulturális területeken. Az ellenséges tevékenység hatását megsokszorozza, veszélyességét megnöveli, hogy egyes ellenséges elemek országos hatást gyakorolhatnak. a./ Az értelmiségi területeken az ellenséges személyek és csoportok (303 főt tartunk feldolgozás alatt) célja a párt politikájának jobbra tolása. Programokat nem dolgoznak ki, ugyanakkor kiterjedt ismeretségi és baráti körben terjesztik a rendszerrel szemben álló nézeteiket. Revizionista, nacionalista személyek napirenden tartják rehabilitásukat, az ellen- forradalom újraértékelését és az ellenforradalom egyéb követeléseit, keresik a megvalósítás lehetőségét. Ügy vélik ehhez az ideológiai, kulturális területeket lehet a legjobb ugródeszkának felhasználni. Álláspontjuk: „1954-ben a Rákosi ellenes memorandum sem született meg könnyen, először is tanácskozni kellett, hol támadjuk meg Rákosi vezetését, végül is a kulturális vonalnál kötöttünk ki. Mi teljesen a háttérben maradtunk.” Az elmúlt években a nacionalisták és revizionisták egyik fő törekvése az volt, hogy visszakerüljenek azokba a pozíciókba, amelyeket az ellenforradalmat megelőzően betöltötték, vagy még magasabb funkciót nyerjenek el. Egy része lényegében elérte ezt a célt. Pl: az 1956-ban kompromittálódott újságírók csaknem kivétel nélkül visszakerültek a sajtóhoz kapcsolódó területekre. Budapesti és vidéki folyóiratoknál, a különböző tudományos és művészeti intézetekben mindenütt megtalálhatók a ma is ellenforradalmi nézeteket valló személyek. A mai témájú színdarabokat tudatosan az „odamondogatásokra”, „oldalvágásokra” a kommunisták lejáratására használják fel egyesek. Példák erre: Eörsi István, Salamon Pál, Dunai Ferenc, Csák Gyula, Csurka 264
