Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
3. Egész kultúrpolitikánkat a mohón szaporított intézmények késése jellemzi: az igény gyorsabb, mint a kielégítés: előbbi képünkkel, a malom mindig kicsiny a vízár erejéhez képest. Ez nem mindenütt van így, szocialista országokban sem. 4. A külföldre került magyarok is ezt panaszolják: a forgalom, életszint nagyobb, de nincs meg az a szellemi elevenség, amelyhez itthon hozzászoktak. Amerikába került rokonaim közérzete (ha érvényesülésük nem is) fordított arányban van innen kivitt szellemi igényességükkel. 5. A külföldieket - cseheket éppúgy, mint angolokat - ez a pezsgés lepi meg itt, ha beletekintenek. Itt fekszik az asztalomon egy egyetemi tanár levele: Ibsen hazájából írja, milyen élmény volt neki a megismerkedés a magyar szellemi élettel. Ebben a művelődési lázban az is javunkra fordulhat, ami nagy történeti órákban gyengénk szokott lenni. Hogy mi egy cseh, szlovák, lengyel, szerb: nagyjából tudjuk; az, hogy mi egy magyar: már bizonytalanabb, illetőleg azok a vonások, melyeket ezzel a szóval összekapcsolni szoktunk, a való életben jócskán elmosódnak. Ahol azonban műveltséget kell teremteni, azaz érdeklődést indukálni, ugyanazt a problémát többfelől megforgatni, ott az a sokféleség, kevertség, mely történeti fordulóknál (s ezt nemcsak a hitleri időkben tapasztaltuk) annyira más-más centrifugális sebességgel veszi a fordulatot, előny lehet. A magyarság az új nagy megkeverés, zárt csoportjainak a szétugratása után, alig több tízmillió magyarul beszélő embernél, de ez a tízmillió szellemi erjedésbe jött ember, ha megfelelő tanítókat, jellegalakítókat kap, alkalmasabb lehet rá, hogy egy nem álmodottan magas közműveltséggel együtt újfajta, a világnak is többet mondó nemzeti jelleget alakítson ki. Nemrég egy fiatal barátommal tanakodtunk, mi az, amit (ha Európa, kedves szokása szerint, meg nem lep bennünket valamivel) itt az adott feltételek közt el lehet érni. Szinte egyszerre mondtuk ki, ő mégis előbb: „szocialista XVIII, század”. A XVIII, század viszonylagos szélcsöndjében (az egész természettudományi megújhodást elindító gigászi XVII. s a politika, szellem, gazdaság hármas forradalmával induló XIX. közt) szép egyenletes pallérozottság járt át Párizstól Pétervárig igen széles rétegeket: a dekadens virágzást élő nemességet, a kultúrába belékóstoló polgárságot, városi iparos-, kereskedőréteget, sőt itt-ott a parasztság egy részét is 260
