Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
poliesztétika?) nevet adom. Ebben, külön csoportokban, ki-ki azt a művészetet vagy egyszerűen ügyességet tanulhatja, amelyhez megvan a képessége is. Az általános iskolában körülbelül eldől, hogy ki miben „ügyes”, e szerint történhetne a beosztás a hangszer-, ének-, rajz-, mintázó, tervező csoportokba; akinek semmi ilyesmire nincs készsége, az is tanulhat fényképezni, filmezni, lakást berendezni. 2. A társas életben. Bátorítanám azokat a csoportokat, amelyekben a műkedvelés mint a társas élet része virágzik ki. Ma egy-egy kultúrotthon egy-egy nagy önművelő kör, s ha az egyetemen igen helyesen külön népművelő szakot létesítettek, hallgatóikat nyilván e köröknek a vezetésére, a színjátszó, tánc-, fotó-, sakkcsoportok irányítására akarják kiképezni. Nem tudom elképzelni, hogy legyen olyan blazírt iíjúság, mely a színjátszásba be ne lenne ugratható; nálunk, Vásárhelyt, olyan ragállyá vált, mely a tanítást fenyegette, pedig csak remekművet mutattunk be, még az Antigoné-1 is. A zenekarok szervezése a zenetanulást avathatná magánrobotból társas mulatsággá, vidéken élő, szervezkedő festőiskolák tagjai mint pedagógusok teremthetnének egy kis baráti légkört maguk körül. 3. Irodalomban az elérendő cél: a kifogástalan esszé, cikk, riport fogalmazása lenne, az iskolában ez valamennyi tárgy közös gondja, később az üzemi újságok (s persze szakfolyóiratok) lehetnének a tornatér, ahol a fogalmazóizmok gyakorlódnak. Hogy a versírást, mint a perspektívát vagy zeneelméletet, taníttatnám-e? Ha olyan pedagógus költő akadna rá, mint Szabó Lőrinc volt, mért ne. A versírás valamikor éppúgy iskolai tárgy volt, mint a poétika. A magyarság belépése 1919. március 15-én az önképzőkör szónokaként én nem a negyvennyolcas eseményekről beszéltem, ahogy az szokásban volt, hanem az emberi művelődésről, mely akkori képem szerint erdőtűzként terjed: Sumértól Angliáig mindég új népeknek kellett kigyúlniuk, belevetniük magukat, hogy a nemzeteket emésztő égés fennmaradjon. Az utolsó száz évben ez az égés Észak és Kelet fele fordult, most ér el hozzánk: a világtörténeti kép itt kapcsolódott össze a megünneplendő eseménnyel, a „mosti március”-sal. 254