Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

vérként kering a zene, van bátorság benne az egyszerűséghez, s egyszerűségében a világ egész gazdagsága elfér: igazi aranykori művészet. Persze nem a mi görcseinket oldja fel; a harmónia boltíveinek ma (mint Bartók néhány késői művében sejtjük) a disszonancia tömörebb oszlopait kell összeölelnie, de arra, hogy széles tömegek számára a hiányzó kollektív zenét pótolja, mégis alkalmasabb, mint a Ferenc József-kor operettjei. Az opera kiélt műfaját is (bár rosszabb drámákkal) tovább tarthatják életben dalcsarnokaink, ha a hangsúlyt Verdiről Mozartra s a körülötte kiásott operákra teszik át.

2. A népzene éppúgy, mint a népköltészet kultusza: a városi ember visszavágyása volt egy tisztább, egyszerű világba; a nép, hiába idomítjuk rá, mint egész múltját, ezt is elfelejteni igyekszik. A népzenét azonban, nemcsak a magyart, de minden népét, addig is ápolni kell mint emlékeztetőt az emberiség sokféleségére, a zenei kifejezés tiszta forrásaira, amíg az új fele tóduló, emelkedőben lévő milliók maguk is kedvet kapnak az emlékezésre, s nem egy eltűnt, anakronisztikussá vált társadalom hangját hallják a népzenében, hanem a közös emberi lelkűnkből jövő s ugyanakkor a változatok szélességében szivárványló nagy forrást.

3. Végül, bár tudom, hogy az egész modern zene benn van abban a láthatatlan zsákban, melyben a nyugati művészet, s hogy ezt a zsákot vagy fel kell vágni, vagy kívüle kell valamit kezdeni, mégis műsoron tartanám, felfedező utakat rendezte.tnék belé, hátha arra is rájövünk közben, mi az, ami minden modernsége ellenére a XIX. századi zene folytatása, sőt elfajulása benne, s hol vannak azok az elemek, mint a Kodályéhoz hasonló kórusművészet, az oratórium új műfaja, mely egy új társadalmi talajon gazdag fejlődést ígér, s végül arra is, ami teljességgel hiányzik belőle.

A prózai részben nem az irodalmat, hanem az informálást, a különféle tudósításokat tartanám fontosabbnak. Azzal, hogy a rádió nemcsak a hírt mondja, de szereplőit is megszólaltatja, jelenetekbe állítja, csillogóbbá, elevenebbé teszi annak az apró tengernek a játékát amelyről szóltunk, s amelynek a szélességét, mélységét, formációit éreztetni az újságnak is egyik nagy feladata. A rádiószámok közül én az Esti Króniká-ra kaptam rá leginkább. Persze azt a huszonöt percet is elborítja sokszor a sok külpolitikai kommentár, amely az előző napitól többnyire csak tálalásban különbözik, az újonnan beiktatott követek sztereotip mondásai ismeretlen halottak bú249