Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
závetőleg sem tudnám megbecsülni (neked kell majd ide, zárójelbe bejegyezned); de akármerre nézek, előadókba s hallgatókba botiok. Gimnazista lányom biológiát hallgatott a szabadegyetemen (néha tán mellette is). Egy másik rokonom, aki épp akkor testi munkát végzett, Hajós professzor előadásaiban ismerkedett a felsőbb matematika szellemével. Találkozom egyik regényhősömmel, a legnagyobb hatású tanárok egyike; tele mellőzése jogos sérelmével, de lelkesen beszél munkásszállásokon adott óráiról. Lenn vagyok Vásárhelyen; hihetetlen számokat raknak elém: ennyi és ilyen előadást tartottak, ennyi hallgatóval. A falon plakát, aki a csillagvizsgálóba, Aquincumba, a Szépművészeti Múzeumba akar menni, itt és itt várja a szakképzett vezető. A városmajori színházból sétám alatt vetített képes előadást hallok kiszűrődni; az Urániából, ahová minket vittek évente kétszer, már a parkokba is jut. Fizikus lányomnak egy úttörő- vagy KISZ-táborba kell mennie, föl Csillebércre: gyerekekkel fizikáról, tán épp atomfizikáról beszélgetni. A Rádiónak is van külön szabadegyeteme s középiskolája; ott tudom meg azt is, hogy apámék hajdani kezdeményezése, a munkásgimnázium is virul: munkásakadémiák működnek országszerte. Az autóbuszban hirdetett nyelvtanfolyamokról néha tudok meg egy-egy számot, hogy a lengyelt hetvenen hallgatják, az arabot vagy japánt [hányán]. Nem akarom szépíteni: nincs semmiféle áttekintésem ezen az előadásóceánon; azt még kevésbé tudom, hány köztük a betervezett s valahogy le is bonyolított, s hány, amit (mert ilyenről is hallani) a hallgatók csikartak ki. Egészben mégis azt hiszem: víz nélkül mégse járna a malom (bár itt néha a malomjáratás idézi meg a vizet), s természetes, hogy ez a tudásszomj, amely annyi más téren megnyilatkozik, ezeket a kútfőket is végigjárja. Azt, hogy az előadás mit adhat hozzá a könyvekhez, vásárhelyi éveimben láttam. 1. Kiugrathat egy-egy előadót; a magántudóst tanárrá, a privát mániát közkinccsé téve. 2. De kiugrathatja a közönséget is: regényben is megírtam már, hogy egy tíz-húsz fővel kezdett népzenei szeminárium mint nőtt a Sas nagytermét megtöltő világzenetörténeti előadássorozattá, nemcsak a kitűnő népzenegyűjtőt és számba jöhető karokat, énekeseket, hanglemezeket mozgósítva, de a város szunnyadó zenei érdeklődését is. 214
