Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

gyerekek egy nyári tanfolyam s vizsga után társaiknál egy évfolyammal föllebb iratkozhassanak be. Az osztályba nem illő, aránytalan eszű diák: nemcsak magának csapás, társainak is. Képességeit nemcsak hogy nem sarkallja az iskola, de a túl könnyű feladatok időrabló majszolásával untatja, az igazi erőfeszítést kívánó munkától elszoktatja, vagy hamis, stréber munkákra kapatja. De társaira is kártékony árnyat vet egy ilyen, agyacskájukon felnőtt nagy agy; a versenyző kedvet, mely egyenlők közt megéled, elcsüggeszti; a tanár elől, ha több van belőlük, a valóságos osztályt elfödhetik. Míg ha egy évet kihagy, érettebb gyerekek közé, sűrűbb elembe kerül: tőle is erősebb tempót kíván az együtt vagy élen úszás. Mindez addig ismételhető, míg erejéhez mért környezetbe jut. Régen ezt természetesnek tartották (sőt Angliában, úgy tudom, ma is megvan a mód rá); nemcsak a mi Bolyai Jánosunkról olvasunk ilyesmit (ő, ahogy a mi időnkben mondták, tanpubi volt), Grotius tizenkét éves korában egyetemre járt, Lagrange tizenhat éves korában főiskolán tanított.

Különösen lányokban tesz nagy kárt, hogy legerősebb virágzásuk idején szellemi dedóba szorítjuk szegényeket. Hogy a ma teljesen egyöntetűvé tett, sőt koedukációs oktatásban a lányok biológiai sajátságát egyszer még figyelembe kell-e venni: arra vonatkozólag nem akarok jósolgatni. De hogy a női szervezet s elme fejlődésmenete más, azt még az emancipáció legbuzgóbb híveinek sem kell bizonyítani. A nagy különbség nem a serdülésben van, mert az, a közhittel ellentétben, nagyjából egy időben következik be (a lányoknál átlagban tán egy fél évvel korábban), hanem a serdülőkort felváltó, a nemi érettség után beköszöntő ifjúságban, mely a szellem növéskora, s egyénenként is változik, egyeseknél szinte kimarad, a serdült azonnal férfi lesz; nőknél azonban általában rövidebb, mint a férfiak átlagánál. A férfi egyetemi hallgatók jó része - főként ma - ifjúnak tekinthető; a női egyetemi hallgatók bizony inkább már asszonykák. Épp ezért e rövidebb növőkort, mely sokszor intenzívebb is, jobban ki kéne használni. Két kivételesen tehetséges lányt volt módomban hosszú időn át megfigyelni. A középiskolában tünemények voltak, az egyetemen már mint asszonyok nyúzódtak, épp hogy kitűnőek, mint felnőttek, alig jobbak az átlagnál.

Ha csak a vizsgák lerakásán múlt volna, nem kétséges, hogy tizenöt éves korában mindegyik rég egyetemre jár, s fogékonyságuk s a szakjuk kívánta érdeklődés egy203