Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
A gyermek és ifjú fejlődik; az iskolai tananyag, ahogy osztályt rak osztályra, föltételez egy bizonyos fejlődést; a kétféle fejlődés, a bontakozó biologikumé s a feltételezett tanalanyé azonban többféleképp is eltér, s ez egyik oka, hogy az iskola a legrosz- szabb kihasználású üzemek közé tartozik; sok munkával, diák és tanár túlerőltetésé- vel, aránylag szerény eredményt ér el. A képességeknek megvan a belépésük; amíg egy gyermek agya alkalmassá nem vált a számolásra, hiába számoltatjuk, az éretlen képesség gyötrése csak húzódást vált ki, a jelentkező, de nem foglalkoztatott képesség viszont, mint minden tétlen hagyott funkció, elkedvetlenedik, elálmosodva hanyatlásnak indul. Arról azonban, hogy melyik képesség mikor s milyen erővel lép be: nincs tiszta térképünk, s aki a tananyagtól elszakadva, független kísérleteket végez gyermekekkel, sokszor elámul, hogy milyen képességek vannak már ébren bennük, anélkül, hogy abnormitásról vagy tehetségről lehetne beszélni. A mai tanterv két irányban követ el hibát. Olyan fogalmakat, érzéseket, amelyeket polgáraiban fontosnak tart: időben, még zsenge korban akar a gyerekekbe oltani; holott azt akkor még csak szajkózni vagy színlelni lehet. Hajdan a szentháromság tanát szajkóztuk így, ma történelemkönyvekben látunk olyan társadalomtudományi fogalmakat, melyekre az ifjú, ha megérik, csak tizenhat-tizennyolc éves korára érhet meg. (A szemináriumok virágkorában mondták: hogy az általános iskolások s az egyetemi tanárok nagyjából ugyanazt a brosúrát tanulják.) A másik hiba, hogy bizonyos képességeket a felnőttkoriak alapján, azokhoz irányítottan tételezünk föl, holott azok a gyerekben viszonylag vagy abszolúte is erősebbek. Az én tapasztalatom például az, hogy a négy-nyolc éves gyermek sokkal több költészetet bír el, sokkal több verset tud megtanulni, mint az átlagfelnőtt. Még meglepőbb, ami a serdülőkor előtt álló gyermekeknél, a gyermeki absztrakciós készség kihasználásával, matematikában s nyelvtanban érhető el. A serdülőkor beálltával, amikor adagolni kezdjük, ezek a képességek inkább visszaesnek. Ekkor viszont a felfedezések, vívmányok iránt lobban fel érdeklődés, s a biológiai érzés élesedik ki, hogy aztán az ifjúkorban az ember történeti s társadalmi helye legyen az, ami körül szenvedélyesen csoportosítja ismereteit. Nem akarom az én, kis anyagon, mellesleg szerzett tapasztalataimat a tehetségek belépésének az elméleteként rád tukmálni, inkább csak azt szeretném éreztetni, hogy egy ilyen segédtudományra, ha tananyagunkat az élő gyerekhez akarjuk adaptálni, 201
