Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Múlt, jelen, jövő egy vallomásban
Múlt, jelen, jövő egy vallomásban Hollós Ervin rendőrnyomozó alezredes már 1957 nyarán internálni szerette volna Püski Sándort, de nem kapott rá engedélyt. A politikai nyomozó hatóság 1958 májusában állított fel csoportdossziét „a népies írók körében tapasztalható ellenséges tevékenység felderítésére és elhárítására”. A dossziét „Harmadikosok” néven nyitották, utalva a nemzeti demokraták harmadik utas politikai elképzeléseire. 1959-1960- ban a Püskiék elleni nyomozás lelassult. Bár a megfigyelések, lehallgatások, kiértékelések tovább folytatódtak, a belügyesek nem kezdeményeztek, a politikusok pedig nem szorgalmaztak határozottabb fellépést ellenük. 1961 tavaszán a „Harmadikosok” elnevezésű dossziét „Ellenállókra” keresztelték át. Az addig csak rendszerbomlasztó- nak ítélt eljárást kriminalizálni igyekeztek, már szervezetté nagyították az ismerősök összejöveteleit, s feltételezték, hogy eszmecseréik mögött államellenes összeesküvési szándék rejlik. Az 1962. márciusi letartóztatásuk azonban elsietettnek bizonyult. A bizonyítékok sehogy sem akartak összeállni. Püski Sándor a per korabeli értékelésekor azt emelte ki, kihallgatói a tudomására hozták, hogy az ellene indított eljárás nem terjed ki a népi írókhoz fűződő kapcsolatára. A per során mégis rendszeresen szóba kerültek azok a tények, melyek Püskinek a népi írókkal való kapcsolatára utalt. Püski visszaemlékezése szerint az első meghallgatásakor tudomására hozta kihallgató tisztje: „Nézze, mi tudjuk, hogy nem maguknak kellene itt lennie, hanem az író barátaiknak, de tudja, ez politika, hozzájuk nem nyúlhatunk, s ezért kerültek sorra maguk.” Két hónapos vizsgálat után az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés helyett összeesküvésre irányuló szervezkedés bűnében ítélték el Püskiéket. Püski négy 164
