Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Merre tovább?
Merre tovább? A Látóhatár folyóirat szerkesztősége 1958-ban kettéhasadt, s megalakult az Üj Látóhatár203, mely első számában, az Állásfoglalás megjelentetését követően, a hazai Kortársban és az Elet és Irodalomban folyó egyoldalú vitával szemben megkísérelte a népi mozgalom, a népiség értékvilágának hiteles bemutatását, s írások sorát közölte Vita a népi irodalomról cím alatt. Elsőként Borbándi Gyula Újabb hajsza a népi írók ellen című írásában arra kereste a választ, hogy ez a „párthatározat erejű állásfoglalás” vajon miért üldözi „inkvizítori hévvel” a népi írókat? 1958 decemberében Kovács Imre A népi mozgalom hőskora című írásában képet rajzolt a falukutató mozgalom indulásáról, a népi írói tábor kialakulásáról, a harmadik út értelméről, a parasztpárt működéséről és a népi íróknak az ötvenhatos felkelésben játszott szerepéről. A továbbiakban még sokan megszólaltak az Új Látóhatár ankétján. Különös figyelmet kapott Ignotus Pál kétrészes írása, mely ismét felidézte a népi-urbánus irodalmi vitát, annak ellenére, hogy a két tábor az eltelt évtizedben kerülte a nyílt összecsapást. Az Új Látóhatár tanulmányai az 1958-as év végén, majd az 1959-es évben 203 Látóhatár címmel 1950 novemberében indították útjára a népi emigráció tagjai azt a folyóiratot, mely 40 éven keresztül, 1990-ig a külföldön élő magyarság legjelentősebb lapjainak egyike volt. 1958-ban a szerkesztők között személyes ellentétek robbantak ki, minek következtében Borbándi Gyula és Molnár József Üj Látóhatár címen folytatta az eredeti elképzeléseknek megfelelő tartalommal megjelenő folyóiratot, míg Vámos Imre és Horváth Béla Látóhatár címmel egy mocskolódó, az emigráció belső ellentéteit kiteregető lapot jelentetett meg pár évig. A tényékhez hozzátartozik az is, hogy Vámosék lapjának kiadását a magyar államvédelem finanszírozta, s 1962-ben mindketten hazatértek az emigrációból Magyarországra, szakítottak a népiekkel. 144
