Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Kintről nézve

Kintről nézve 1947 novemberében Kovács Imre elhagyni kényszerült Magyarországot, mentve életét Rákosiék bosszúja elől. Rövidesen több parasztpárti politikus követte példáját. Az emigráns parasztpártiak Svájcban gyülekeztek, s 1949 tavaszán kísérletet tettek az emigráns Parasztpárt megalakítására. Sz. Szabó Pál és Mikita István volt országgyű­lési képviselők viszont ellenezték a pártalapítást, ezért arra nem került sor. A mene­kültek azonban mindannyian tenni akartak valamit Magyarország felszabadítása érdekében. Ennek a szándéknak a megvalósulása volt az 1950 novemberétől megje­lent Látóhatár című folyóirat, mely a nemzeti demokraták felfogását tükröző emig­ráns lap volt. Kovács Imre 1949 októberében kitelepült Amerikába, s ott a Szabad Európa Bi­zottságnál kapott tanácsadói állást. Rajta keresztül naprakész információkkal rendel­kezett a parasztpárti emigráció a magyarországi helyzetről. A Látóhatár szerkesztő­sége Münchenbe került, főmunkatársai a Szabad Európa Rádiónál dolgoztak. A folyóirat tehát pontos és a nemzeti érdekeket tolmácsoló írásaival, tanulmányaival biztosítani tudta, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az emigrációban is ismert és elismert legyen mindaz, amit a népi írók, a hazai nemzeti demokraták tettek. Kovács Imre Amerikában hamarosan - egy rövid 1951-1953 közötti mellőzést kivéve - elismert kelet-európai szakértő lett. A Szabad Európa Bizottságban széles körű ismeretet szerezhetett a nemzetközi helyzetről, valódi globális politikussá fejlő­dött. Kovács Imre lett az első olyan magyar emigráns politikus, aki felismerte a nem­zetközi helyzet változásainak magyarországi hatását. Jelezte ezt már az 1954-ben Nagy Imre szerepéről írt tanulmánya, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunista párton belüli reformerők jelentkezését támogatni, s nem gátolni kell. 1956 tavaszán, érzékelve a szovjet politika hruscsovi változásának hatását, új megkö­135

Next

/
Oldalképek
Tartalom