Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
bármit is számon kérhetnének. Kik ezek az emberek, magyar írók ezek? Ha megszólal az igazi irodalom, ugyan hol lesznek ezek a senkik?” Sinka István Nézeteit és állásfoglalását a tőle megszokott zsörtölődésben fejezi ki. Érdekes módon a ránézve pozitívnak vélt momentumokat emeli ki a párt állásfoglalásból. „Nagy örömére szolgált, hogy a tanulmány végrehajtja a régen esedékes elkülönítést közte és Erdélyi között. Ennek a különbségtételnek nagyon örül. Megnyugtatta a közlemény emberséges hangja, s kijelentette, nem tart attól, hogy különösebb következményei lennének.” Sinka kész dolgozni, írni. Jelenleg a népiesek közül neki jelenik meg legtöbb írása (a Földművelő c. lapban és a Szabad Földben). Jelenlegi írásai a politikai követelményeknek általában megfelelnek. Szeretne minél több írást megjelentetni, s mint kijelenti: „legfőbb célja nyugodtan, békességben élni, s ehhez megfelelő jövedelemre szert tenni.” Zsörtölődése nem a párt és kormány vezetői felé irányul, inkább meggyökeresedett antiszemitizmusa alapján: „A zsidóságot vádolja azért, hogy nem érvényesülhet vágyai szerint”. Sinka István bizalmas baráti beszélgetés alkalmával az alábbi értékelést adta önmagáról (október végén politikai állásfoglalását és írói magatartását illetően): „A múltbeli magatartásomban, ha voltak, illetve vannak hibák, az abból származik, hogy nehéz volt egy parlagi embernek, ha pláne még költőnek is született egy olyan politikai formulát elfogadni, ami előtte ismeretlen. Ha valaki gondosan elolvasta, vagy olvassa eddigi írásaimat, világosan láthatja, hogy nem voltam, nem vagyok, és nem leszek kommunista. De ha választani kell - és hiszem is, hogy kell - akkor inkább támogatom azokat, akik az én véremből valók, mint azokat, akihez semmi sem köt. Ügy vagyok ezzel a mai politikával, mint a jóllakott jószág az eléje dobott eleséggel: »megnyalja, azután elfordul tőle«”. Mindezek után kifejtette: „Ez persze nem jelenti azt, hogy a mi jó kommunistáink nem csinálták jól a dolgukat, jól csinálták, mert ha nem így lenne, akkor 1956 októbere után nem lenne ilyen nyugalmas állapot.” Sinkánál minden korlátoltsága és zavarossága mellett előrehaladást jelent, hogy igyekszik elfogadhatóan írni. Az a társaság, ahol mozog, jó irányba befolyásolja. 129
