Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
Féja Gézában annyira él a szereplési vágy, hogy feltétlenül ki lehetne emelni jelenlegi helyzetéből és véleményünk szerint erre ő hajlandó is lenne elveinek bizonyos feladása mellett is. Tamási Áron A népieseket ért bírálat publikálása óta eltelt félév alatt többször nyilatkozott meg oly módon, hogy feltétlenül szeretne bekapcsolódni az irodalmi életbe. Egyre inkább kinyilvánítja alkalmazkodási készségét, közéleti szereplésre, pozícióra, elismerésre vágyik. Ismeretes, hogy Tamási szívesen vállalt volna képviselői megbízatást is. Ez a közeledés Tamási Áronnál közel sem egyértelmű. A népiesekkel jelenleg is szoros barátságot tart. Bár a visszahúzó erők reá talán nincsenek olyan nagy hatással, mint másokra, de tart a népiesek véleményétől, ítéletétől. Elveiből, nézeteiből lényegében semmit sem kíván feladni, s ezt meg is fogalmazza: „Igen nehéz a már beidegződött nézeteit megváltoztatni, különösen ha egy fél emberöltő van mögötte.” Megnyilatkozásain végigvonul a kettősség, egyrészt az, hogy a rendszerrel szemben lojalitást mutat, másrészt mindenáron védelmezni a népiesek állásfoglalásait. Tamási kijelenti: „a szocialista rendszer szilárd, nemcsak nálunk, hanem az egész világon is. Egyetért a szocializmus alapkérdéseivel. Minden amiben nézeteltérés mutatkozik, véleménye szerint részletprobléma, amit minél hamarabb jó lenne megvitatni. Állítja, hogy az ellentétek közt egy sor olyan van, amely csupán látszat ellentét és kölcsönös jó szándékkal kiküszöbölhető. A párt állásfoglalását illetően látja és értékeli a kormányzat sok jó szándékát arra, hogy az a görcs, amely a népi írók és a hatalom birtokosai között keletkezett, feloldódjék. Ügy látja, a vezetőkben megvan a törekvés a problémák megoldására. S hogy a gyakorlatban mégsem történik semmi annak szerinte az az oka, hogy a kormány és a népi írók közt ott áll egy réteg, mely gonoszszándékú a népi írók s a népi irodalom érdekei és problémái iránt. Hiába a legjobb szándék a vezetők részéről, ha ez a magát íróinak nevező klikk megakadályoz minden közeledést és kibontakozást - Bölönire és társaira gondol.” Tehát Tamási Áron lényegében ugyanazt vallja ebben a kérdésben, mint a többi népiesek [sic]. Tamási ingadozását mutatja, hogy még júliusban állás után nézegetett, s így akarta biztosítani megélhetését. S csak később jutott el odáig, hogy: „nem 124
