Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Jelentés a népi írókról

Kodolányi János

Jelenleg szinte külön szigetet alkot a népiesek között. Igyekszik magát távol tartani a politikától és erős törekvés tapasztalható nála arra, hogy műveit megjelentesse és új művekkel jelentkezzen. A párt állásfoglalás több értékelésével nem ért egyet. A népi íróknak politikai csoportként való kezelését nem tartja igaznak, mert véleménye szerint ők egyenként külön-külön felfogású emberek. E kérdésben Kodolányi elmegy addig, hogy szerinte „két népi író van: Veres Péter és Szabó Pál, ő maga és Németh László értelmiségi származásúak”. Sajátmagát „egy” írónak tartja. Álláspontja jelenleg az, hogy elítéli mindazokat, akik visszavonulnak és hallgatnak, de nem helyesli azt sem, hogy Veress [sic] Péter és Szabó Pál vállalták a képviselőséget, és nem írói munkásságukra koncentrálnak. Ügy tartja, hogy ilyen körülmények között vagy a képviselői tisztséget nem tudják megfelelően ellátni, vagy mint írók nem adhatják magukból a legtöbbet. A két népi író képviselővé választásával kapcsolatban egyébként megjegyezte: „ezzel a kormány ügyesen magához kompromittálja őket a közvélemény előtt”.181 Kodolányinál határozottan látszik olyan törekvés, hogy ha kell kisebb engedményekkel, de alapvető spiritualista, idealista nézeteiből nem engedve írjon, amennyit csak képes. Azt vallja: „Az író feladata, hogy alkosson, műveket,

„... mi szubjektiven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres, [Péter] meg még Szabó Pál nélkül is, [...] Más nélkül is, de azért van politika is a világon, és nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk van egy hatalmas kispolgárság, az egyéni parasztság, aztán van egy nem lebecsülni való városi kispolgárság, és általában van itt értelmiségünk, amelyről nem mondhatjuk el, hogy egy emberként áll a szocializmus oldalán és harcol, és pártokat mi nem fogunk többet csinálni. Azt hiszem, ezt meg is mondjuk még nyilvánosabban, hogy Magyarországon nem lesznek többé polgári pártok. [...] Ezért érdemes az ilyen személyek kérdésén gondolkodni, mert én abban sem látok semmi borzasztót, ha 20 olyan félellenzéki van abban a parlamentben. Hát mi bajunk van nekünk abból? Beszélni sajnos nem mernek, mert ha mernének, akkor le lehetne leplezni a hibás nézeteiket, de már a szemrehányó pofájuk [sic!] figyelmeztet minket bizonyos dologra, afféle népi ellenőrzés és kontroll, hogy gondolkodjunk” - mondta Kádár János 1958. október 13-én az MSZMP KB ülésén az országgyűlési képviselőjelöltekről folyó tárgyalás során.

121