Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
lévő Fekete Sándor. A vitáról értesülvén Király István renegátoknak bélyegezte meg a vitában felszólalókat. Jellemző az Intézetben kialakult véleményekre és hangulatra - a népies vitával kapcsolatban hogy megijedvén az esetleges következményektől, szeptemberben újabb népies vitát szerveztek, azzal a céllal, hogy tompítsák az előző vita hangnemét, s ezzel eltereljék a figyelmet az ott felszólaló személyek éles állásfoglalásáról és az intézetről. Az ilyen viták szintén csak erősítették a népieseket abban, hogy támogatóik vannak, akik nem a párt állásfoglalással, hanem velük értenek egyet.173 Összefoglalva: A párt állásfoglalás hatására pozitív folyamat indult meg a népiesek között. Illyés Gyula és Németh László megmerevedésétől és elzárkózásától eltekintve nagy többségük hajlandó az együttműködésre, írni, szerepelni akarnak, egyesek társadalmi, közéleti érvényesülésre vágynak. Ideológiai egységük ma még erős, úgyszintén együvé tartozásuk is, azonban személyi, egzisztenciális problémák, s az irodalmi életbe való bekapcsolódás „hogyanja”, bizonyos mértékig elválasztja őket egymástól. A legjelentősebb népi írók magatartását, állásfoglalásukat az alábbiakban összegezhetjük: Illyés Gyula A párt állásfoglalása, s az őt személy szerint ért bírálat megmerevítette. Elvonultságban él, s a vitába nyilvánosan nem kíván beleszólni. A párt állásfoglalást „nem 175 175 Hozzá kell tennünk, hogy a nemzeti demokraták nem csak a népi írók bizalmát és támogatását élvezték, bár a belügyi jelentés nem tért ki arra, mennyien biztosították a népieket együttérzésükről. Talán jelzésértékű lehet az az adat, hogy 1945 és 1957 között Veres Péter könyveit 337 700, Illyés Gyuláét 334 200, Tamási Áronét 229 900 példányban adták ki a könyvkiadók. 1957-ben jelent meg Veres Péter Háiom nemzedék trilógiájának harmadik regénye, a János és Julcsa és az Asszonyhűség című no- velláskötete. Féja Gézának 1957-ben jelent meg a Bresztováczy és az ördög, 1958- ban a Bölcsődal című kötete, Tamási Áronnak pedig 1958-ban az Elvadult Paradicsom és a Világ és holdvilág című elbeszéléskötete. 118
