Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
A vitát lezárják
hangneme, mind a vele szemben alkalmazott szilencium, azaz tanulmánya közlésének elmaradása. Kádár lezártnak tekintette a népi írók körül kibontakozott vitát, s felvetette Veres számára az országgyűlési képviselőség lehetőségét. Szeptember 22-i találkozásuk alkalmával Veres visszautasította a jelöltséget, ám mi sem jellemzőbb a hatalom cinizmusára, mint Kádár alábbi megjegyzése az MSZMP KB októberi jelöltállító ülésén: „Én Veresnek viccből azt mondtam, hogy lehet ő képviselő némi erőltetéssel. Hát fonák helyzetben vagyunk mi is, mert nekünk is magyarázni kell, hogy miért lehet Veres képviselő, és neked [Veres Péternek] is valahol kell mondani valamit, mit fogsz például mondani? Mindvégig támogattam a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt? Mindenki nevetne. Vagy azt mondod, hogy azok gazemberek, akkor meg agyonütnek. Hát így nem lehet fellépni egy választáson, de egy módon fel lehet neki lépni, hogy nem lép fel. Vagy odaajándékozzuk például a budapestieknek, hiszen már többször kérték, hogy Veres a jelöltjük lehessen, s itt nem muszáj beszélni neki.” A népi írókkal úgy játszadoztak, mint valami sakkbábukkal, miközben 1958. január 6-ával az államvédelmi hatóság megnyitotta a Püski Sándor és társai ellen folyó titkos nyomozás dossziéját. Nem volt kétséges, hogy a nyílt megfélemlítés célja (sok esetben nem leplezték Püskiék megfigyelésének tényét) az írók lojalitásának megszerzése volt. Az államvédelem számára a népiek potenciális fenyegetést jelentettek, akkor már őket tekintették az egyetlen ellenállásra alkalmas csoportnak. Az írókról is folyamatosan gyűjtöttek kompromittáló anyagot, de velük szemben nem volt lehetőségük a fellépésre, ezért azok ellen fordították fegyverüket, akikre nem vonatkozott a „politikai védelem”, viszont kellő figyelmeztetést jelentett a többieknek. Már 1958. december 11-én elkészítették a népi írókról szóló állásfoglalás kapcsán titkos nyomozással összegyűjtött összefoglalójukat, egy szemernyi kétséget sem hagyva az iránt, hogy a nemzeti demokraták továbbra is szervezett csoportot alkotnak, s nem sikerült ellenállásukat megtörni. „Állásfoglalás” 112
