Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Veres Péter: A népi írókról

is, meg arra is, még hajólesik is szívünknek a néhavaló magyar siker.154 Ne akarjunk előjogokat élvezni még a saját hazánkban se. Csak így van erkölcsi jogunk arra, hogy a saját nemzetünknek is igazságot kérjünk. És ha valaha, valahol, viták hevében mást mondtam volna, vagy csak a hangszere­lés és az indulat mást éreztetett volna - hát nem volt igazam.155 A „vita-igazságod­nál a polémiák odamondó részigazságainál mindig magasabb igazság az általános, minden emberre, minden nemzetre és minden helyzetre érvényes igazság. Ugyanezt vallom a tanulmány által többször emlegetett antiszemitizmus kérdésé­ben is, [és egyáltalán minden más országgal, néppel, nemzetiséggel, fajjal, fele- kezettel való viszonyunkra is. Igazság és egyenjogúság.] Utoljára hagytam a legmaibb, és sokak számára talán legfontosabb kérdést: az írószövetség elnökségében végzett munkát és magatartást 1953-1957 között. A hiba azzal kezdődött, hogy pártonkívüli létemre, kedvem és akaratom ellené­re,156 mint engedelmes „útitárs", elvállaltam az írószövetség elnökségét egy olyan írószövetségben, amelyet természetszerűen, a mindenütt kialakult gyakorlat szerint az ott megalakult kommunista pártszervezet, vagy még helyesebben az ebből kivá­lasztott pártaktíva, illetve még helyesebben a pártközpont illetékes osztálya vezetett. Mert ha már elfogadtam, akkor tartani kellett magamat a mindenkori s hol „jobbol­dali", hol „baloldali" vonalhoz. Hogy ez mit jelentett, azt csak szigorúan a tények alapján lehetne elbírálni. [És­pedig ezek a tények nem 1956 nyarán kezdődnek, hanem már 1945 tavaszán, amikortól kezdve soha meg nem hallgattak minket, még a forradalmi szövetsé­gesnek számító „útitárs" írókat sem, nemhogy az ország és a nemzet ügyeiben, hanem a legközvetlenebbül szakmánkba vágó irodalmi, népnevelési és kultúr­politikai kérdésekben sem. Még azokban sem, amelyekhez, ha igazi írók va­gyunk, mégiscsak valami közünk lehetett volna. Sőt, amelyekhez egy kis jóhi­szeműséggel, feltételezhetően józan, reális és így hasznos — a szocializmusra is 154 Matits Lajos megjegyzése: Nem kell. !-" Matits Lajos megjegyzése: Nem kell mondani. 156 Matits Lajos megjegyzése: Ez nem kell. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom