Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Veres Péter: A népi írókról
Ahogy most látom, a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején, vagyis már akkor, amikor a szűkebb munkásmozgalmi közéletből az ország köztudatába is kijutottam, egyes írásaimba - nem a szépirodalmiakba, hanem [inkább csak] a publicisztikaiakba - elég sok olyan nacionalista kifejezés szivárgott be a közéletből és a napi sajtóból, amelyeket én - persze nem kiszámítva, hanem az azonnali hatásra törekedve, ösztönösen - azért fogadtam el, hogy behatolva a saját utcájukba, a magyar értelmiségi ifjúság színe-javát óvjam a német hitlerista mákonytól. És persze azért is, hogy segítsek nekik megtalálni az önálló nemzeti gondolkodás és a szocializmusban való társadalmi felszabadulás útját is. [Az akkori jobboldali írástudók ezt pontosan tudták is. (Lásd Milotay István: Népi válság-Népi Magyarország.)] De tudták az akkori kormányok is, mert háromszor is - 1939-40 és 44-ben - elvitettek munkaszolgálatra, büntető századba.149 Olyanformán [értelmeztem a szocializmust,] ahogyan az addigra, már önmagámban is megszületett vagy kiformálódóban volt. S ami, elismerem, nem volt mindenben azonos, sem az akkori, sem a mai pártvéleményekkel.150 Azt is látom, hogy ebben a szellemi harcban többet hittem, vagy inkább többet éreztem magamról és elveimről s azok [társadalmi és politikai] hatóerejéről, mint amit addigi műveim és írói munkásságom igazi értékekkel fedezni tudtak volna. De azt is látom - s nem először írom le -, hogy bennem a különböző politikai tényezők - személyek, pártok, újságok - éspedig nemcsak az úri-polgáriak, hanem - sajnos - némely baloldaliak is, nem az írót és főleg nem a gondolkozót nézték, aminek én - titokban - magamat hittem, hanem a parasztfogó csalétekét, a közönséges eszközembert, akivel - lévén maga is valóságos földmunkás-napszámos és nem afféle mozgalmi paraszt - parasztokat és parasztromantikába tévedt ifjú értelmiségieket lehet hódítani a saját pártjuknak, mozgalmuknak, újságjuknak. [Ezért igyekeztek engem többé és nagyobbá tenni, mint amennyi voltam, és ezért nem bíráltak úgy, mint kellett volna, s ahogy az én számomra is hasznos lett volna.]151 149 Matits Lajos megjegyzése: Szép!!! Bővebben!!! Kérkedőbbenü! 150 Matits Lajos megjegyzése: Dehát... !>1 Matits Lajos megjegyzése: Ez nem kell!!! 105
