Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Veres Péter: A népi írókról
És mennyi része volt ebben a sikerben a hitleri német imperializmussal való szembeállásnak? Mennyi része volt a „zsidó” kapitalizmussal vagy sajátságosán a zsidó sajtókapitalizmussal való szembeállásnak? Avagy mennyi része volt mindezek taszító, sőt elnyomó hatásának? Ha a népi írók társadalmi és történelmi realizmusra törekvő, avagy éppen forradalomra mozgósító írásait nem vállalta se a liberális (az Athenaeum elkezdte, de abbahagyta), se a polgári radikális, se a szociáldemokrata sajtó, a klerikálisokhoz, a fasisztoid nacionalistákhoz és az akadémikus konzervatívokhoz meg elvi okokból sem fordulhattunk, mi lett volna a helyes? Az, ha elhallgatunk?140 Igen, de a belső tűz, a lázadó szenvedély is és a forradalmi szolidaritás is arra kötelezett: ott szóljunk, ahol lehet !141 Nem foglalkozik a tanulmány azzal a kérdéssel sem, pedig különösen, ha csak politikailag nézzük, és főképpen ha csak „mozgalom”-ként tárgyaljuk, ez a főkérdés: miért éppen falukutatással, szociográfiával indult ez a mozgalom? Miért volt nekünk akkor olyan fontos a társadalomrajz, a népélet, népsors ábrázolása és a nemzeti önismeret szolgálata? Csak menekülés volt ez a következetes forradalmi osztályharc elől, mint sokan már akkor is mondták, avagy forradalmi indulat, irodalomba áttevődött politikai harc is volt benne? Kinél volt ez és kinél volt amaz? És persze mi az oka, hogy ez a harc nem forrott egészen össze, a szociáldemokrata vezetés alatt álló legális munkásmozgalommal se, de még igazában - sajnos - a szélesebb értelemben vett antifasiszta szövetséggel sem? Mi az oka, hogy még a legbaloldalibb népi íróknak se lehetett szellemi otthonuk a munkásmozgalomban? Még Darvasnak se, de József Attilának se? Miért ment József Attila a polgári Szép Szóhoz? [Ezekre a kérdésekre, tudom hogy nem lehet egy-két szóval válaszolni, ezért itt most meg se kísérelem. Éppen csak a problémák sokrétűségét próbáltam felvillantani. S azt is csak azért, hogy a majdani történelmi tisztázáshoz mi mindenre kell majd 140 Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1957 tavaszán a népi írók többsége azon az állásponton volt, hogy a kialakult helyzetben nem közlik műveiket. 1958 nyarán már csak Illyés Gyula hallgatott, de Veres Péter utalása ebben a kérdésben is elgondolkodtató jelzés a kultúrpolitikusok felé a nemzeti demokraták viselkedéséről. 141 Matits Lajos megjegyzése: Ezt az utolsó mondatot világosabban. 100
