Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A pozíciók feladása 1947 elején
mellett. Koszér Nándor kisgazda343 és Takács Ferenc szociáldemokrata344 képviselő védte meg Kovács Imrét, helyeselve és erősítve az általa megfogalmazottakat. A Parasztpárt vezérszónoka a szövetkezeti törvény vitájában Farkas Ferenc volt. Farkas, ha árnyalatnyival is, de másképpen értelmezte a szövetkezetek szerepét, mint Kovács Imre. Véleménye szerint «... a demokráciában a szövetkezet nem csupán egy kereskedelmi társaság, sőt elsősorban nem kereskedelmi társaság, hanem egy olyan közösségi vállalkozási forma, amely lehetővé teszi a kis gazdasági egyedeknek a gazdasági funkcióit olyanképpen, hogy a nagy kapitalista organizációkkal versenyre kelhessenek és önmaguk érdekeit gazdasági síkon így szolgálhassák. ”345 Ugyanakkor ennek a gazdasági funkciónak politikai szerepet is tulajdonított, s abban viszont már keveredett a politikai és a gazdasági cél, mert lehetetlennek tartotta, hogy „...aparasztpárt szövetkezeti elgondolása bármilyen síkon szembekerülhet a munkásság szövetkezeti elgondolásával. Szoros együttműködésben kell megcsinálnunk, mert az a véleményünk, hogy a parasztság és munkásság szövetségének legkitűnőbb kifejezési formája gazdasági síkon a szövetkezés. ” Míg Kovács Imre szerint a parasztságnak sajátos gazdasági érdekeit a szövetkezeteken keresztül, politikai érdekeit az önálló és megfelelően megerősödött Parasztpárton keresztül tudja érvényesíteni, addig Farkas Ferenc hozzászólásában a munkásság és a parasztság közös érdekeire helyezte a hangsúlyt. Márpedig ezek az érdekek mind a történelemben, mind a valóságban sokszor ütköztek és ütköznek össze. Nem lehet a paraszti érdekeket alárendelni a munkásság érdekeinek, a szövetkezetek csak akkor tudnak hatékonyan működni, ha irányításukban nem érvényesülnek politikai szempontok. Farkas Ferenc parlamenti beszéde már a Parasztpárt defenzív, háttérbe húzódó politikáját jelezte, s jelzésértékű volt az is, hogy annak előadója az a Farkas Ferenc volt, aki Kovács Imre mellett a legkitartóbb képviselője volt az önálló paraszti szerveződésnek. Kovács Imre a Parasztújság 1946. december 22-i és 30-i számaiban a „Parasztság és demokrácia” című írásaiban tett egy utolsó kísérletet nézetei elfogadta343 Koszér Nándor hozzászólása. A Nemzetgyűlés 76. ülése, 1946. december 6. Uo. 556. o. 344 Takács Ferenc hozzászólása. A Nemzetgyűlés 77. ülése, 1946. december 10. Uo. 615. o. 343 Farkas Ferenc hozzászólása. A Nemzetgyűlés 76. ülése, 1946. december 6. Uo. 527. o. 300
