Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A pártalapítás előkészítése
Szentiványi Lajos, Perr Viktor, Mátéffy Géza, Dobi István Nánási László, Vörös Vince.7' Érdemes végignézni azoknak a névsorát is, akik viszont nem voltak ott a tanácskozáson. Nem jelent meg Németh László, aki emblematikus alakja volt ugyan az írói mozgalomnak, de sajátos helyzetet foglalt el körükben. Széleskörű tisztelet és megbecsülés övezte, de nem kevés bírálója is volt, amint ő maga sem takarékoskodott a rosszalló és feddő szavakkal. Nem minden népi írótársával volt jó viszonyban. Némelyekkel baráti kapcsolatot ápolt, másokat hűvösen kezelt. Szívesen jelent meg népi összejöveteleken, vállalt szereplést, tartott előadást. Magát népi írónak azonban soha nem nevezte. Már a Márciusi Frontban sem vállalt szerepet és a Nemzeti Parasztpárttól is távol tartotta magát. A napi politikai torzsalkodások elvették á kedvét a mozgalommal való kapcsolattartástól. Alkata és természete nem volt alkalmas a sok energiát, időt, türelmet és jó idegeket igénylő politikai cselekvésre. Az ő ereje és erénye a gondolkodás, az elmélkedés, az eszmélés volt. A népi irányzaton eluralkodó „belharcok” keserű csalódást jelentettek Németh Lászlónak, aki később, a Nagyváradi beszéd-ben így emlékezett vissza: „Megdöbbenve láttam, mennyire túlbecsülik egyesek e szerény sikereket. Nemcsak, hogy győzelmet kiáltanak, de a külföldről behurcolt terrorista irányok modorát is fölveszik: emberek fejét követelik, följelentenek, proskribálnak, egymás lelkiismeretét ellenőrzik, ahelyett, hogy a maguk halk kisebbségi erőit növelnék. 078 A népi írók a parasztság kulturális, gazdasági, társadalmi felemelésétől, polgárosodásától remélték a nemzet megmaradását és újraépítését, Németh szerint viszont hiba volt a parasztságra építeni, mert ugyan „az igazság az, hogy a nagy medence, amelyből az egész nemzet eredt, valóban a parasztság. A delta azonban, amely felé az egész nemzet tart: az értelmiség.”79 Németh László távolléte tehát nem volt váratlan, a Szabad Szó és a Parasztpárt ügyében irreleváns volt. " Szabad Szó, 1939. február 5. 2. o. Németh László: Kisebbségi sors. Magyar Elet, 1943. 6. szám, 4. o. ' Németh László: Sorskérdések. Magvető-Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1989. 725-737. o. 83
