Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Márciusi Front utóélete
jelentőségét a II. világháború alatti háborúellenes mozgalmak szerveződése bizonyította. Ebben a programban a radikális társadalom-átalakítás és a nemzéti eszme szimbiózisban jelent meg. Első átfogó igazolása volt annak, hogy a nemzeti érdek és az osztályharc nélküli összefogás megteremthető vállalkozás, amennyiben a paraszt-munkás szövetség mellé megnyerhetővé válik a nemzeti értelmiség is. A kiáltvány összeállításában - Erdeivel való barátsága révén - a teoretikus Bibó István is részt vett, igaz a háttérben, Erdeivel megvitatva az egyes tervezeteket. Valószínűleg ez a fajta sokszínűség lehetett a titka annak, hogy ez a program ilyen komplex módon, a korszakban megjelenő elképzelésektől eltérően, nem egyoldalúan, hanem szintézisben tudta megjelentetni a sokszor egymás ellen forduló követeléseket. Megfogalmazásában részt vett a radikális népi-demokrata Kovács Imre, a polgári demokrácia felé kacsingató Féja Géza, a szocialista eszmék iránt elkötelezett Donáth Ferenc, a radikális paraszt- szocialista Veres Péter, a liberalizmus gondolata iránt érzékeny és megértő Illyés Gyula, s a komplex gondolkodást megtestesítő, pragmatikus Sárközi György. A lehető legnagyobb sikerrel kecsegtető csoportosulás. Sajnálatos tény, hogy a világban végbement változások - a német terjeszkedés felgyorsulása -, valamint a Magyarországon bekövetkező elmozdulás - a nemzetiszocializmus térnyerése - lehetetlenné tette a program megvalósítását. Figyelmet érdemel az is, hogy a cselekvés, a tényleges akciók meghirdetése és megvalósítása mellett érvelő koncepció - melynek egyedül Kovács Imre volt képviselője - kisebbségben maradt, minek következtében a mozgalom a szellemi harcokban kimerült, s visszavonulni kényszerült. Az írók egy része személyes egzisztenciáját féltve tartózkodott a nyilvános fellépéstől, mások elfáradtak a küzdelemben, s nemcsak a mozgalomban, de saját irodalmi munkásságukban is elhallgattak. 1938 májusában megszűnt a Válasz című folyóirat, s ezzel utolsó országos bázisát is elvesztette a mozgalom. Sárközi György a Válasz megszűnését bejelentő írásában ezzel búcsúzott az olvasóktól: „El kell hallgatnunk anyagi eszközeink fohl
