Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Márciusi Front utóélete
stratégiai problémákkal kell foglalkozniuk, s a napi politika taktikai lépéseiben csak akkor vállalhatnak szerepet, ha az élet mást parancsol, például forradalmi helyzetben. Véleménye szerint a Válasznak és a Márciusi Frontnak azt kell folytatnia, amit megkezdett, „...dolgozza ki a magyar átalakulás teljes és reális munkatervit, a magyar tennivalók egyetemes összefoglalását, tehát ha jelenleg politikai szerepre nem is vállalkozhatik, de jelentse be a magyar közösség teljes politikai igényét. ” Féja gondolatai tulajdonképpen egybecsengtek Erdei megfogalmazásával, mégis alapvetően másfelé irányultak. Erdei a politikai cselekvésre való felkészülést, Féja a tanítást, az elemzést tekintette fontosnak. Féja elfogadta, hogy a Frontot elhagyják, s politikai pártokhoz csatlakoznak azok, akik a politikai cselekvés útját kívánják járni, ám a Márciusi Frontnak nem szabad egy-egy párt életébe betagozódnia, hanem ,... minden erőnket az őszintén demokratikus pártok szövetségének, tehát a politikai Magyar Frontnak kiépítésére kellfordítanunk. ” Azzal azonban adós maradt, hogy kiket kell vagy lehet őszintén demokratikus pártoknak tekinteni. A kormányzat elnyomó rendszere, a taktikai lépésekben, parlamenti szónoklatokban erejüket felőrlő politikai pártok alkalmatlanok voltak egy társadalmi reform megvalósítására. Az is hamarosan kiderült, hogy a bolsevik típusú, a magántulajdont felszámolni szándékozó elképzelések sem verhetnek gyökeret a tulajdonra, birtokra vágyakozó parasztság körében. A szociáldemokraták arisztokratikus, a munkásság élcsapatjellegét hirdető nézetei egyetlen vidéki településen sem tudtak visszhangra találni. Akkor kikkel lehetne ezt a szövetséget megkötni? Talán a kisgazdákkal, akik között a birtokon gazdálkodó parasztság érdekeinek képviselete volt a legfontosabb szempont mind a Parlamentben, mind a Parlamenten kívül? A Márciusi Front íróinak többsége tisztában volt azzal, hogy az értelmiségi megmozdulások saját erejükre hagyatkozva soha nem érhetik el céljaikat. Az adott helyzetet azonban nem tartották alkalmasnak politikai mozgalom indítására. Ebben tévedett például Féja, s ebben volt pontos Kovács Imre helyzetértékelése. A fasizmus európai előretörése, a társadalmi ellentétek és igazságtalanságok elmélyülésére nemzetiszocialista válaszokat megfogalmazó politikai csoportok 65
