Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Szellemi mozgalom a vidéki Magyarország felemelkedéséért
helyzetét, teljesítették feladatukat. Most a politikusokon a sor, hogy a rájuk váró feladatokat megoldják... ’43 Egyértelmű utalás volt ez arra, hogy a Parlamentben üldögélő ellenzéki politikusoknak immár tenniük is kellene a változások érdekében. Erdei Ferenc előadásában a parasztságnak a társadalomban elfoglalt helyével, szerepével és jövendő kilátásaival foglalkozott. Véleménye szerint a parasztság az, akivel a többi társadalmi osztálynak és rétegnek szövetkeznie kell annak érdekében, hogy egy igazságosabb, életképesebb társadalmi formáció létrejöhessen Magyarországon. Erdei egyértelművé tette, hogy a parasztság nem tekinthető szervezett társadalmi erőnek, de előrevetítette annak képét, hogy elindult egy úton, melynek eredményeképpen rövidesen politikai igényekkel is fel fog lépni. Egyértelmű utalást tett ezzel arra, hogy a politikai érdekek artikulációja hamarosan egy politikai szervezetben, adott esetben egy politikai pártban fog megtestesülni. A hatóságok 1937-1938 telén egyre nagyobb aggodalommal figyelték a Front szervezkedését. Az írók ankétjait, a tervezett rendezvényeket egymás után tiltották be, egyre erősödött a nyomás a Márciusi Frontot támogató sajtótermékeken, a Válaszon, a Hídon és a Tovább-on. Bár vezetősége volt a Márciusi Frontnak, ám az ténylegesen semmilyen képviseletet nem gyakorolt, hánykolódott a különböző politikai érdekérvényesítő törekvések között. Megszólalt Révai József is, aki a csehszlovákiai Magyar nap című folyóiratban megjelent írásaival terelte a Márciusi Frontot a párttá alakulás felé. A kommunisták fontos szerepet tulajdonítottak a Front megerősödésének, ezért Révai indokoltnak látta a határozottabb fellépést, mert „...mindenki érzi, a hivatalos tényezők, a különböző ellenzéki pártok nem merik, nem akarják a demokratikus ellen- támadást kezdeményezni és szervezni. Kiábrándulás, bizalmatlanság vesz erőt mindenkin, aki az ellenzéki pártoktól várta a védelmet a fasizmustól. Az ellenzéki politika hivatalos tényezőivel szemben új erők jelentkezését várja, sürgeti, akarja a demokratikus közvélemény. Olyanokét, melyek nyomást tudnának gyakorolni az ellenzéki pártokra, de önálló tényezőkként is beavatkoznának a demokráciáértfolyó harcba. ”44 43 Kovács Imre: A parasztság az irodalomban és szerepe a nemzet életében. Híd, 1937. 2. 7. o. 44 Révai József: Budapesti levél. A kecskeméti találkozó háttere. Magyar Nap, 1938. február 24. 55
