Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Szellemi mozgalom a vidéki Magyarország felemelkedéséért
A Márciusi Front 12 pontos követelése abban mutat lényeges előrelépést a hasonló jellegű megfogalmazásokkal szemben, hogy nem állt meg a gazdasági és általános politikai reformok megfogalmazásának szintjén, hanem érdemi elképzelést tartalmazott az érdekszerveződések, a kulturális javak elosztása és a nemzeti külpolitika irányaira nézvést is. A későbbiekben történtek fényében figyelemre méltó a Front programjában megjelenő, a pánszláv és pángermán imperialista törekvésekkel szemben a dunavölgyi önállóság és konföderáció gondolatának megvalósítását megfogalmazó törekvés. Az a figyelmeztetés, mely a kelet felöl érkező befolyásra hívja fel a figyelmet, elsősorban Kovács Imrétől származott, s bekerülése a végső szövegbe jelzi is egyben, hogy a Márciusi Front inkább a népi írók és a népi mozgalom szellemi csoportjának nézeteit és gondolkodását tükrözték, semmint a kommunista befolyás által irányított egyetemisták felfogását. Nem vonom kétségbe, hogy jelentős szerepet játszott a Front meghirdetésében az Egyetemi Kör, s különösen a debreceni egyetemisták radikalizmusa, de határozott véleményem, hogy ez a program messze túlmutatott az ők által javasoltakon, egy átfogó, komoly magyar mozgalom jeladásaként lehet tekinteni rá. Mind az írókat, mind az Egyetemi Kör tagjait meglepte, hogy a rendőrség engedélyezte a Múzeum-kerti nagygyűlést. A Múzeum előtt több mint ötezer, nagyobbrészt egyetemista, budapesti értelmiségi gyűlt össze. Akkoriban Budapesten ekkora tömeg elképzelhetetlen volt egy nagygyűlésen, maguk a szervezők is csak pár száz fős hallgatóságra számítottak. A diákokat főként az Egyetemi Kör és a Magyar Egyetemi és. Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége mozgósította. A program délután három órakor kezdődött. Porga Lajos, a Kör vezetője nyitotta meg az ünnepséget, majd Zilahy Lajos mondta el beszédét. Mikor megszólalt, megeredt az eső, esernyők nyíltak ki, a kép pontosan olyan volt, mint nyolcvankilenc évvel azelőtt. Zilahy jó beszédet mondott, visszaemlékezett 1848-ra, hitet tett a demokrácia mellett, s felemelte szavát a hárommillió nincstelen paraszt mellett. Sajnos nem tudott elvonatkoztatni saját stílusától és felfogásától. O számára az írók szerepe a felvilágosításban, a nevelésben kimerült. Szépen és pátoszosan fogalmazta meg beszédében, hogy 41
