Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Végelszámolás

Nem érdektelen, hogy hogyan jellemezte a jelentés az egyes írókat. Véleményük szerint Illyés Gyulát „... a párt állásfoglalás, s az őt személy szerint ért bírálat megmerevítette.” Leírták, hogy visszavonult Tihanyba, de figyelemmel kíséri az eseményeket, s bár nyilvánosan nem reagál, de befolyása továbbra is meghatározó az írók körében. Egy kijelentéséből azt szűrték le, hogy lenne benne megegyezési készség, de elvárja, hogy őt keressék meg, s ne neki kelljen jelentkeznie.

Hasonló véleményt alakítottak ki Németh Lászlóról is, aki „... mélyen megsértődve és kiábrándidtságára hivatkozva vonult vissza.” Németh az állásfoglalást nem kritikának, hanem ítéletnek tekintette, saját magát mártírnak állította be, sokszor nyilatkozik elítélően írótársairól, még Illyésről is. O terjesztette leginkább, hogy a kultúrpolitikában egy cionista klikk érvényesíti befolyását.

Kodolányi Jánosról az a jelentés szerzőinek véleménye, hogy nagyon szeretné műveit megjelentetni, s ezért kompromisszumokra is kész. A népieket nem tekinti csoportnak még az irodalomban sem, szerinte önálló, külön emberek mindannyian. Elítéli Kodolányi a hallgatókat, de a politikai szerepet vállalókat is, közeledést mutat a kultúra irányítói felé, a népiek globális elítélésére nem lenne alkalmas, de művei megjelentetésével bontható lenne az összetartás.

Féja Gézáról azt a véleményt fogalmazták meg, hogy ő mindenképpen be akar kerülni az irodalmi vérkeringésbe, s ezért nagyfokú kompromisszumra is kész lenne. A jelentés készítői őt tartották Leginkább alkalmasnak arra, hogy kiemelve a népi írók csoportjából - melyet Féja sem ismert el csoportnak -, művei megjelentetése ellenértékeként akár elvei bizonyos részének feladására is rá lehetne venni.

Tamási Áronról is úgy gondolták, hogy ismét bekapcsolható lenne az irodalmi életbe, pozícióra, elismerésre vágyik, még képviselőséget is szívesen vállalt volna. Nem igen bíztak meg benne, „szélkakasnak” tekintették, de elismerték, hogy folyamatosan gesztusokat tett a kultúrpolitika felé.

Veres Péter tagadta és visszautasította, hogy a népiek mozgalmat alkotnának. ,ylz állásfoglalást vádiratnak tartja, mely egészében, s részleteiben is igaztalan, történelmietlen, nem marxista tanulmány.” Leginkább a személyével összefüggő értékeléseket fájlalta. Veres Pétert a népi írók között a mérleg nyelvének tekintik, de

408