Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Parasztpártiak az 1956-os felkelésben
ügyekben mindig a testület döntsön, aminek nagyobbrészt nem volt akadálya, hiszen mindenki a központ épületében tartózkodott, szinte egyfolytában. így történt akkor is, amikor november elején Erdei felhívta Farkast, hogy ő a parasztpárt tagjának tekintheti-e magát, mire Farkas összehívta a vezetőséget, az szavazott, s 11 szavazattal eg/ ellenében nem fogadta el Erdei parasztpárti tagságát. Megteremtődtek az anyagi feltételek is, mert a miniszterelnökségtől 300 ezer forintot utaltak át a Petőfi Pártnak, amit Zsigmond Gyula készpénzben felvett, s a párt számlájára befizetett. Még november 2-ín Zsigmond Gyula, mint a Petőfi Párt vezetőségi tagja - s mint aki gyakorlatilag a szervezeti működést szervezte -, elküldte Kovács Imre öccsét a Parasztpárt számára formálisan meghagyott József nádor téri irodába, hogy a párt nevében vegye birtokba a helyiséget. November 3-ának délutánja igen feszült, aggodalmas légkörben telt. Este Mindszenty hercegprímás beszéde után hangzott el Farkas Ferenc második rádiónyilatkozata, melyet már a kormány nevében tett. A. kormánynyilatkozat a kibontakozás útjáról olyan kompromisszumos javaslatnak tetszett, amely mind a belpolitikai élet szereplői, mind a Szovjetunió számára elfogadható feltételeket tartalmazott. Farkas Ferenc a Petőfi Párt vezetője a rádióban a kormány szándékairól ezeket hangoztatta: „1. Meg fogja tartani a szociális vívmányokból és a mostanáig elért eredményekből mindazt, amely egy szabad, demokratikus, szocialista országban felhasználható és felhasználandó a nép ez irányban kifejezésre jutó akarata alapján. 2. Minden szocialista országgal semlegességünk elérése után is a legmelegebb és legőszintébb baráti, gazdasági és kulturális kapcsolatokat kívánjuk fenntartani. Gazdasági és kulturális kapcsolatokat kívánunk kiépíteni a világ összes többi békeszerető országával is. 3. Mi, a nemzeti kormányban résztvevő pártok úgy érezzük, hogy a párt érdekeit a nemzet egyetemes érdekeinek feltétel nélkül alá kell rendelnünk. 389
