Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Beolvadás, elolvadás a hatalom bástyáin belül

és legmegalapozottabb formája a szövetkezeti mozgalom. Erdei Ferenc zárszavában reményét fejezte ki, hogy i fejlődés folyományaképpen egész parasztságunk

elsajátítja azt az alapvető közösségi érzést, amely minden komoly szövetkezéshez szükséges. ”

Erdei megfogalmazásában a népi demokrácia, a népi szövetkezet, már nem abban az értelemben jelent meg, ahogyan azt a mozgalom indulásakor megfogalmazták. A szépen hangzó mondatok sokakat elszédítettek, s nem fedezték fel, hogy az értékesítés és beszerzés helyett \ szocialista közösségi elveknek megfelelően már termelésről van szó Az agrárgazdaságban nem államosítás, hanem „tőkeegyesítés”, s így - ahogyan ezt Erdei pontosan megfogalmazta összefoglaló tanulmányában — „... a szövetkezetek többé nem kis gazdasági egyedek társulásai a kapitalizmus feltételei között, hanem a gazdasági szervezés legmegfelelőbb eszközei a paraszti és ipari kistermelésnek tervgazdálkodás kereteibe való beilleszkedésére. ”3% Tanulmányában kifejtette, hogy a termelőszövetkezetben a tagok egyéni gazdaságaikat közös szövetkezeti üzemben egyesítik — a háztáji gazdaság kivételével —, szövetkezeti munkaszervezetet hoznak létre, melyben a tagok földjének közös művelése valósul meg.

Nem vonom kétségbe Erdei jószándékát és szakértelmét, ám a politikai folyamatok és a Kommunista párt által követett taktikai lépések ismeretében fel kellett volna ismernie, hogy a Parasztpártot végül is eszközként használták a kommunisták annak érdekében, hogy eljussanak a végső megoldáshoz, melyet Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20.-ín Kecskeméten elmondott beszédében úgy fogalmazott meg: „Két út áll a magyar dolgozó parasztság előtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törődik, ahol az az elv uralkodik, hogy aki bírja, marja. A dolgozó parasztok ebben a harcban lassan, de biztosan alulmaradnak, földjük kicsúszik alóluk és lassanként újra szolgasorba süllyednek. Tudják ezt az újgazdák, akiket a demokrácia földhöz juttatott, tudja ezt a dolgozó parasztság, és ezért keresi a másik utat, az elkülönült, egyéni gazdálko,96 Erdei Ferenc: A magyar szövetkezeti mozgalom új útjai. Sarló kiadó, Budapest, 1948. 10. o.

342