Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Beolvadás, elolvadás a hatalom bástyáin belül
A Parasztpárt vezetése rosszul mérte fel a Nagyválasztmány hangulatát. A küldöttek többnyire idegesek, dühösek voltak, telve panasszal, a kékcédulák miatt erős volt körükben a kommunista ellenesség. Nem segítette a hangulat javítását az sem, amikor Veres arra kérte a küldötteket, hogy a választmányi ülésen elhangzottakat ne vigyék ki a teremből. Ez erősítette a Dizalmatlanság érzését. Rossz volt az üzenete annak is, hogy amikor Veres beszéde közben néhány küldött felemlegette a kékcédulák ügyét, akkor Veres azt azzal intézte el, hogy „... mindazt, ami a választások során történt a kommunistákkal kapcsolatban, tudomásul kell venni, úgy azonban, hogy ebből ne következzék, hogy lehetetlenné váljon a viszony.” Veres elkerülte a választási csalásokra vonatkozó parasztpárti panaszok megtárgyalását, amikor az egyik küldött a kékcédulákkal kezdett foglalkozni, Veres lehurrogta őt. A választmányon majdnem 70 küldött kapott lehetőséget megszólalásra. Érdemes néhány jellemző hozzászólást felidézni annak bizonyítékaként, hogy 1947 őszén távolról sem volt annyira egységes és elégedett a Parasztpárt, mint ahogyan azt a vezetők láttatni szerették volna. Hencz Aurél Makóról éles szavakkal vonta felelősségre a vezetőket, mert véleménye szerint az utóbbi hetekben a népi demokrácia vonala nem érvényesül, a párt nem jelentőségének megfelelő helyet kap a kormányban, s a hibát ő abban látta, hogy a Nemzeti Parasztpárt most már túlzottan sok kompromisszumot köt. Budai Barna Taktaszadáról sérelmezte, hogy a kommunisták a Parasztpárt embereit kiselejteztél a választási listákból, de a cigányoknak mindenhol adtak szavazati jogot. Varga László Abádszalókról felháborodottan vonta felelősségre a pártvezetést azért, mert az agrárolló nemhogy csukódna, hanem inkább tágabbra nyílt. „Be kell szolgáltatni a zsírt a parasztnak, ugyanakkor a piaco?i zsírhegyeket lát. Akkor miért kell beszolgáltatnia?” — tette fel a kérdést. Vincze György Balassagyarmatról arra hívta fel a figyelmet, hogy „... nemcsak szövetkezeteket kell létrehozni, hanem szakembereket is képezni, mert nincs aki vezesse azokat a szövetkezeteket. ” A Kunszentmiklósról érkezett Zsámboki Lajos is a szövetkezetekben látta a jövőt, ám az érdemleges fejlődéshez kevésnek találta a párton belüli értelmiség 338
