Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Az utolsó lehetőség elvesztése az 1947-es választásokon

A gazdaság területén „... a közösség érdekében szükséges az államosítás és állami kezelésbe vétel', a szénbányák., az energiaalapok, a föld mélyében rejlő kincsek, a nehézipari üzemek közös védelme. A nagybankok államosításának közös és sürgős végrehajtása. ”

A választási szövetségbe tömörült pártok kötelezettséget vállaltak a vallás és az emberi szabadságjogok védelmére, valamint a függetlenség megvédésére, továbbá vállalták, hogy közösen biztosítják „a gazdasági életben való magánkezdeményezés szabadságának, a munkából eredő magántulajdon érinthetetlenségének elvét, a kisemberek tulajdonának védelmét. ”

A nyilatkozat ugyanakkor tartalmazta annak a kötelezettségvállalását is, hogy a koalíciós pártok egyike sem tulajdonítja ki a vallás, a függetlenség, a magántulajdon és a magánkezdeményezés szabadsága védelmezésének jelszavát a kampány során. Hangsúlyozta a kiáltvány, hogy a pártok a mezőgazdaság fejlesztését a paraszti magántulajdon alapján képzelik el, ezzel megnyugtatva a kolhozoktól rettegő parasztgazdákat. Az aláíró pártok vállalták, hogy a koalíció fenntartását a választások után is szükségesnek tartják.

Az Parasztpárt iránti érdeklődés az ország egyes területein más és más volt. Szabolcs és Bács megyében például nagy volt felbuzdulás, ám Fejér megyében inkább tartózkodást, Szatmárban pedig agresszív, ellenséges magatartást jelentettek a megyei titkárok. Kétségtelen, hogy a nyár folyamán a Kisgazdapártból tömegesen léptek át a Parasztpártba, köztük néhány helyileg ismert és megbecsült kisgazda politikus is. Ugyanakkor a kisgazdáktól kilépők többsége nem a Parasztpártot választotta, hanem a pártonkívüliek népes táborát növelte, s a városi értelmiség felé továbbra sem volt semmilyen üzenete a pártnak.

A választásokhoz közeledve még intenzívebb propagandakampányba kezdett a párt. A Parasztújság oldalszámát 8-ról 12 oldalra emelték, a párt községekben, városokban megjelenő lapjai megnövekedett példányszámmal és központi irányítással vettek részt a kampányban. Ilyen volt például a Békés, a Cegléd Népe, a Nóg- rád megye, a Szabad Esztergom, a Csanád Népe, és a Kisalföldi Híradó.

322