Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Sorsdöntő választmányi ülés 1946 novemberében

dolgozó parasztokat vállaljuk, akik vagy a saját birtokukon, vagy a máséban dolgoznak. Nekünk a dolgozó parasztság pártjának kell lennünk. ” Elkerülhetetlen volt, hogy a szövetségesek körét is meghatározza.

„Valójában a magyar demokráciának két olyan biztos oszlopa van, amire építeni lehet. Egyik a parasztság, a másik a munkásság. Amikor mi ennek a két osztálynak legjobb viszonyát, legteljesebb barátságát építjük, szolgáljuk, nem mehetünk el szó nélkül a munkáspártok mellett sem, hogy kritika alá ne vegyük politikájukat és ugyanígy a Független Kisgazda- párt politikáját is... ”.

Köntörfalazás nélkül rámutatott arra, hogy a Kommunista párt politikájában a lenini-sztálini taktikát érvényesíti, azaz a társadalmi változás élcsapatát a kommunisták alkotják, akiknek meg kell keresniük szövetségeseiket, ám csak azokat fogadják el annak, akik alávetik magukat a munkásság vezetésének és teljes mértékben azonosulnak céljaikkal.

Ezzel szemben a Parasztpárt „... a munkássághoz csak egyféleképpen viszonyulhat, a mellérendeltség viszonyával. Azt nem képzelhetjük el, hogy a munkásság alá legyen rendelve a parasztság érdekeinek. Nem alárendeltségi viszonyt akarunk, hanem mellérendeltséget. Egymás mellett álljon ez a két nagy társadalmi osztály. ” Előadása végén a párt megújítását és programját abban fogalmazta meg, hogy a Parasztpárt „... mondja fel minden irányban elkötelezettségeit, hogy cselekvési szabadságát visszakapja és cselekvési szabadsága birtokában határozza meg új politikáját. ” Egyértelműen a Baloldali Blokkból történő kilépést jelentették ezek a szavak. Kovács beszédének szövegelemzése alapján az derül ki, hogy érezte a bizonytalanná vált helyzetet, nyíltan nem merte színvallásra késztetni Veres Pétert, ezért ő sem reagált Veres előadói beszédére. Mindkét alelnök várakozó álláspontra helyezkedett, egyedül Veres Péter maradt offenzív. A két alelnök beszéde után, mint levezető elnök, magánál tartotta a szót, s véleményt nyilvánított, mert, ha „... mindenki a saját igazságát érzi, s ezt igyekszik párosítani a tömegekben lévő igazságérzettel, és így próbál magának pártot teremteni... akkor anarchia lesz a Nagyválasztmányon.” Veres Péter saját magát, mint a tömeghangulat kinyilvánítóját igyekezett megjeleníteni.

291