Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Sorsdöntő választmányi ülés 1946 novemberében

séggel vesznek részt a küldöttek a tanácskozáson, akkor a párt kettészakadhat, s akkor az ország is kettétagozódik, bekövetkezhet a sokak által várt paraszt-polgár között kirobbanó polgárháború. Türelmet és bizalmat kért saját személye iránt, mert véleménye szerint a parasztpárt jövője ezen a választmányon alapozódik meg. „Ennek a gyűlésnek az a célja, hogy a Parasztpártot vagy egységes Parasztpárttá alakítjuk, vagy rúgjak szét az egészet. ” Hiányolta, hogy nincsenek valódi politikusok a pártban, olyan, aki „... meg tad alkudni a reális lehetőségekkel, és ágy formálja a környező világot, a lehetőségeket maga körül, hogy mindenki érezze meg, hogy ő az elvekben szilárd, a taktikában pedig rugalmas. ” - figyelmeztette áttételesen Kovácsot, aki többször kijelentette magáról, hogy egyedül ő a politikus a pártban.

Nem hagyta szó nélkül a másik csoport érvelését sem. gl munkássággal, mint munkássággal kevés vitánk van, a munkásság érdekének politikai kifejezőivel adódnak vitáink." - hangsúlyozta. Sok téves szociaHsta nézet van - mondta -, amint a kereszténységben is „... sok rossz pap volt a világon, mégis a kereszténységet nem a rossz papokon keresztül nézzük, és nagy többségükben a parasztok hűségesek maradnak egyházukhoz, ha utálják is a papjukat, legfeljebb a templomba nem mennek el... hibátlan vezetői egyetlen mozgalomnak sincsenek." Ismét egy olyan hasonlatot fogalmazott meg, amit mindenki értett a teremben, s figyelmeztetésül szolgálhatott azok számára, akik bizonyos vezetőket, s általuk képviselt nézeteket kritikátlanul fogadtak el.

Mi tehát a megoldás? - tette fel a kérdést. Egyértelmű, egységes Parasztpártot kell felépíteni. „Egységes vezetés kell a központban. Koalíciós vezetés nem lehet. A parasztpárt nem bírja ki, hogy a vezetésben Kommunista párt és Kisgazdapárt elleni harc folyjék állandóan, ... hogy a széthúzó erők egymást semlegesítsék és közben kifelé nem harcolnak. ” A széthúzó külön gócok lehetetlenné teszik a Nemzeti Parasztpárt történelmi hivatásának teljesítését, s ehhez „... én nem vagyok hajlandó eszközül adni magam" — jelentette ki.

Tulajdonképpen senki nem ismerte fel Veres Péter taktikai húzását. Az elnök az egész napot kitöltötte előadásával, a küldöttek estére elfáradtak, s az a lendület, amellyel a szikrázó vitára készültek, parázzsá szelídült. Egész napos beszédét a kimerült és megdöbbent küldöttek előtt a következőkkel fejezte be: „Tudni

288