Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Az első nagyválasztmányi ülés 1946 márciusában
munkásság, és nem szabad olyan politikát csinálnunk, mintha ők nem volnának a világon...” Veres Péter a feszült belpolitikai helyzetben kiegyensúlyozó, a Baloldali Blokk melletti kiállást elfogadó határozat meghozatalát javasolta. Kovács Imre a kongresszuson tartott beszédében áttekintette a párt múltját, jelenét. A munkássággal, azaz, ahogyan ő fogalmazott az ipari munkássággal való szövetség kérdésében így fogalmazott: „Megteremtettük az ipari munkássággal a harci egységet, meghirdettük a paraszt-munkás összefogást. Megértettettük az ipari munkássággal, hogy ahogyan a parasztság nem tudja elérni legfontosabb célját, a földreformot, ha nem segíti az ipari munkásság, úgy az ipari munkásság sem tudja megvívni a maga harcát a városban, ha nem segíti a parasztság. Ennek a két nagy társadalmi osztálynak, a harcos parasztságnak és a harcos ipari munkásságnak együtt kell haladnia és már 1941-ben szoros kapcsolatot teremtettünk, szövetségbe léptünk velük. Ennek a szövetségnek láthatóformája volt a Magyar Történelmi Emlékbizottság. ’~98 Mit is jelentettek ezek a mondatok? Kovács végig ipari munkásságról, s nem munkásosztályról beszélt. Nem használta a marxista frazeológiát. A parasztság és a kiszolgáltatott ipari munkásság egymásrautaltsága minden földmunkából élőnek természetes volt, amint az a gondolat is, hogy az ipari munkásság által előállított gépek jelenthetik a paraszti termelés felvirágoztatását. Ez az érvelés érthető és elfogadható volt a parasztok számára. De csak ez a szövetség, s nem a pártok szövetsége. Milyen egyszerű és mégis precíz riposzt a kommunisták felé, hogy Kovács az 1941-es Toborzó című írására utalt, azaz, arra az időszakra, amikor még az itthoni kommunistákkal működött együtt a parasztság, s milyen tökéletes találat, hogy a mindenki által elismert és támadhatatlan Történelmi Emlékbizottságot nevezte meg az együttműködés megvalósuló formájának. Kovács tehát arra hivatkozott, hogy semmi gond nem volt és nincs az ipari munkássággal való szövetkezésben, a problémát csak a kommunisták agresszív politikai fellépése, az együttműködés helyett az ellenségkeresés és megsemmisítés módszere jelenti. 298 298 Kovács Imre beszéde. NPP NV, 1946. március 10-11-i ülés jegyzőkönyve. (PIL, 284. f. 2. öe.) 256
