Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Éleződő ellentétek a választási kudarc után
ség működésével kapcsolatos általános felháborodásra. Mindegyik lehetőséget szolgáltatott arra, hogy a Parasztpárt kilépjen a „nagy” pártok árnyékából, és saját arculatot és véleményt képviseljen. A gondot az jelentette, hogy az Erdei Ferenc körüli csoport sok esetben félt szembe menni a nagyobb hangú, agresszívabb csoportokkal, féltette a megszerzett pozícióit, illetve nem egy esetben más pártok, nevezetesen a Kommunista párt által megszabott irányba terelte a Parasztpárt működését és állásfoglalását. Tisztázni kell Erdei szerepét a Parasztpártban. Egyrészt megtalálhatóak az írásos dokumentumai annak, hogy megegyezésre jutott a kommunistákkal 1944 decemberében és be akart lépni a kommunista pártba. Tekintsünk el attól, hogy tagsági könyvét eddig sehol nem publikálták, de például a földreform kérdésében úgy alakította át a parasztpárti javaslatot, ahogyan azt a kommunisták indítványozták. Elvállalta a belügyminisztérium vezetését, s nem állt ellen az azt mérgező kommunista befolyásnak. Fedezte és védte az egyre inkább a terror és a korrupció melegágyává váló rendőrséget és államvédelmi hatóságot. Elgondolkodtató, hogy akkor akart szabadulni a belügyi tárcától, amikor - megint csak dokumentumok tanúsítják - a kommunista párt annak megszerzéséről már határozott. Erdei képviselte elsősorban a parasztpárti véleményt a kormányban és az államigazgatásban. Sok esetben másképpen szavazott, mint amit a Parasztpárt vezetősége határozott, illetve számos esetben kivonta magát a döntésből, csak azért, hogy ne kelljen ellene mennie a kommunista érdekeknek. Mindezzel azt kívánom igazolni, hogy az Erdei-csoport defenzív, a kommunista taktikát követő álláspontja volt az, amely megakadályozta a Parasztpárt önálló politizálását. Objektív gátjai nem voltak annak, hogy „nagy” pártként lépjen fel a Parasztpárt. Tény, hogy pontos taglétszámokat egyik párt sem tudott felmutatni, de még a legnagyobb létszámú Kisgazda párt is csak 500-800 ezer tagot jegyzett. A Parasztpárt 200 ezer fős tagsága nem minőségi különbség, ráadásul tudva levő volt, hogy az új tulajdonosok, a kisbirtokon gazdálkodók, ha be nem is léptek, de szavazatukkal támogatnák a Parasztpártot. Ám csak akkor, ha az karakteresen kiáll érdekeik mellett, s nem a marxista utat követi. A választások történetét kutatva és elemezve elmondható, hogy nem a pártok 242