Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon
ban gondolkodtak. Amint azt majd 1946 őszén 4 demokrácia útja Magyarországon című tanulmányában megfogalmazta: „...azzal a fönntartással', hogy a szocializmusé a jövő, mi a demokráciát építsük. A demokráciát, amely a többség uralma a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával, azé a többségé, amelyik valóban demokráciát akar, s a kisebbség jogait csak annyiban respektálhatja, amennyiben ténykedésével a demokrácia hibáinak kiküszöbölésére, nem pedig a demokratikus rend megdöntésére törekszik. ’~76 1945 őszén a Nemzeti Parasztpárt függetlenséget és szabadságot, földosztást és gazdasági megújulást közvetítő programjával, azaz a Márciusi Front, vagy az 1939-es program korszerűsített változatával, gyűjtőpárttá tudott volna válni. A történelem megismétlődött, a Márciusi Front szervezői újabb esélyt kaptak programjuk megvalósítására. Erdeiéknec az az eljárása, hogy erről az útról letérítették a Parasztpártot, évtizedekre szóló traumát okozott, s talán hatása még ma is tart. A Nemzeti Parasztpártot senki nem nevezhette volna a nagytőke kiszolgálójának, tagsága elsősorban a kisbirtokosok, újonnan földhöz jutottak köréből került ki. Azaz a hatalomban, a kormányban való jelenléte biztosította volna a változások ellenőrzöttségét, ugyanakkor megfékezte volna a kisgazdákkal együtt érkező nagygazdák érdekeinek érvényesülését is. A parasztpárt sorsa a budapesti helyhatósági választásokat követő napokban eldőlt. A párt előtt két út állt. Amennyiben kinyitja kapuit a nemzeti érzelmű értelmiség, a kisbirtokos parasztság előtt, választási kampányukba bevonnak olyan személyiségeket, mint Szekfű Gyula, Féja Géza, Illyés Gyula, a vidéki ismert és elismert parasztgazdáit és tanítóit, a nemzeti érzelmű egyetemi profesz- szorokat és értelmiségieket, amennyiben a gazdasági szövetkezetek programját szembe meri és tudja állítani a központosított gazdaság és az állami tulajdon mindenhatóságának eszményével és gyakorlatával, akkor a választásokon két olyan politikai erő szerzi meg a szavazatok többségét, amely közül az egyik semmiképpen nem lett volna vádolható a régi világ, azaz a reakció rémképével. A két 276 276 Uo. 226
