Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A politikai megosztottság kezdetei

vita az egyes kérdésekben, azonban ezekben a vita után egységes megállapodásra kell jutni, és akkor aztán nem számit már az, hogy kinek mi az egyéni véleménye, csak az, hogy a közös határozatot teljesen egységesen képviselje mindenki kifelé. ” Darvasnak kétségkívül igaza volt abban, hogy valóban így kellett működnie egy vezérelt pártalakulatnak, ám a Parasztpárton belül nem ez volt a szokás. A vélemények sokszínűsége valósult meg, szuverén egyéniségek fogalmazták meg nézeteiket, s ha kisebbségben maradtak, azt tudomásul vették, de nem érezték kötelességüknek, hogy véleményüket feladva az általuk nem támogatott álláspontot hangoztassák. Ez a forma elsősorban a bolsevik típusú pártok szokása volt, s a Parasztpártban egyelőre idegenül hatott.

A vitában többen megszólaltak, de a megoldás tekintetében tanácstalanság uralkodott. Kovács és Veres hallgatott. Darvas jó megoldásnak találta, ha Erdei elvállalja, hogy a szervezést kézbe veszi, Erdei viszont ezt a döntést még kevesellte, totális győzelmet szeretett volna elérni, ezért továbbfűzve gondolatát újabb kérdést vetett fel, mert „feltétlenül szükséges volna tisztázni egymás között, hogy ki mit akar hát a Parasztpárttal, és ki, milyen szerepet lát a pártban vagy a párton keresztül a maga számára. Tiszta ideológiai alapot kell teremteni. ” Illyés Gyula megérezte a szakadás veszélyét, ezért tompítva a kérdés élét, Erdei kérdésére úgy válaszolt, hogy a végső célban, izaz a parasztság gazdasági és politikai felemelésében mindenki egyetért, csak az odavezető út nem tisztázott.

Ekkor szólalt meg Kovács, aki mindenekelőtt tisztázta, hogy nem az adminisztráció megoldása a fő vitatéma most már, hanem a párt politikai vonalvezetésének a kérdése. Hangsúlyozta, hogy szerinte a pártnak nincs kialakított politikája, az egyes funkciót betöltők nem érzik kötelességüknek, hogy a párt vezetőségét tájékoztassák állami tevékenységükről. Nem jöhet létre egységes álláspont - mondta -, mert mást képvisel a pártközpont, s mást az állami hivatalokban dolgozó pártvezetők. Példaként említette, hogy „... egyesek, mint például Erdei vagy Darvas előbb tájékoztatják a párt ügyeiről, vagy a minisztérium ügyeiről a kommunistákat, mint például őt, és akkor előáll olyan helyzet, hogy ő a pártok, vagy a párt embereinek ténykedéséről a kommunistáktól értesül, miáltal teljesen lehetetlen helyzetbe kerül. ” Egyetértett azzal a véleménnyel, hogy nincsenek politikai vezetők a párt204