Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Parasztpárt szervezeti kiépülése
zéséből? Egyrészt, hogy a kommunistákkal rendszeresen egyeztettek, másrészt, hogy csak a kommunisták döntése alapján kezdeményezhettek. Ez az, ami ellen Kovács lázadt. Erdei megjegyzése elsősorban az ő állandóan kezdeményező, önálló gondolatokat, cselekedeteket és akciókat megfogalmazó viselkedésére utalt. Kovács Erdei véleményével szemben a kommunisták állandó taktikázását tartotta elfogadhatatlannak. ,JWi finnyásan félretolunk olyan szövetségeket, melyeknél sokkalgyanúsabbakat a kommunisták nem átallanak befogadni.” Példaként említette, hogy a kommunisták sokszor a kisgazdák pártját fogták a parasztpártiakkal szemben. Hiányolta a Parasztpárt politikai vonalvezetéséből a taktikázást, az alkalmazkodást. Érvekkel alátámasztva indokolta, hogy a Parasztszövetségbe való belépés nem jelentene pártszövetséget, ám bátorítást adna a Kisgazdapártban megtalálható, már egyre elégedettlenebb baloldaliak számára, akik szívesen orientálódnának a Parasztpárt felé, de egyelőre semmilyen bíztatást nem kapnak tőlük. Kovács Imre javaslata a professzionális politikus gyakorlati szemléletét igazolta: „Menjünk be a Parasztszövetségbe, de úgy, hogy gyakorlatilag szabotáljuk el, ők ugyanis egy közös demonstrációt javasolnak, amit jó sokáig el lehet húzni. ” Kovács parasztpárti taktikázásra vonatkozó javaslata így érthető meg, hiszen a pártok közötti csatákban ezekkel a finom politikai trükkökkel lehetett akkoriban is pozícióelőnyt elérni. Az Intéző Bizottságot végül is, ha meg nem is győzte, de megingatta Kovács érvelése. A határozat úgy szólt, hogy folytatni kell a tárgyalásokat a Parasztszövetséggel, de egyelőre csak tanácskozni, s nem határozni a csatlakozásról. Kovács akarata ismét érvényesült, s ezt a folyamatot valamilyen módon ellensúlyoznia kellett a másik csoportnak. Az Elnöki Tanács május 15-én hallgatta meg Kovács Imre főtitkári beszámolóját. Kovács összefoglalta a párt indulásának történetét Debrecenben és Budapesten, majd ismertette a pártközpont kialakításának eredményeit és nehézségeit. A szervezési kérdéseknél azonban sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a politikai kérdések beszámolójában. Kovács álláspontja szerint a Nemzeti Parasztpárt a pártközi és egyéb politikai tárgyalásokon eljutott abba a stádiumba, hogy „... már a saját lábán áll, nincs szüksége más pártok általi elismerésre, a párt valóban országos 198
