Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Parasztpárt a nemzeti ellenállás élvonalában
pesten tartózkodó szerkesztői 1944 nyarán Darvas József lakásában találkoztak egymással egyeztetni a továbbiakat. A megbeszélésre elment Veres Péter is, aki a fővárosban bujkált munkaszolgálatos behívója elől, Erdei Ferenc is bejött Szigethalomról, jelen volt Nagy István, Püski Sándor, Farkas Ferenc s természetesen Darvas. Kovács Imréről nem tudtak, ő illegalitásban bujkált Budapesten. A beszélgetés a hírek kicserélése után a háború utáni időkre terelődött. Darvas azzal érvelt, hogy Magyarország biztosan a Szovjetunió érdekövezetébe kerül, így az lenne a legjobb, ha a Kommunista párthoz csatlakozna a népi írói kör. Darvas tulajdonképpen a Györffy-kollégisták és a baloldali pártok felé szolgált volna összekötőként, de az illegalitás viszonyai között neki is alig volt kapcsolata a pártok vezetőivel. Vita alakult ki a Kommunista párthoz való csatlakozásról, melynek végén abban egyeztek meg, hogy nem szabad feladni az önálló parasztpárt lehetőségét, annak függvényében, hogy milyen változások történnek, majd később döntenek a csatlakozásról, „... mert a parasztság hangulatát tekintve nem valószínű, hogy a kommunistákhoz csatlakozik, s ha nem lesz egy neki megfelelő párt, akkor könnyen lehetséges, hogy ismét az egyházi vagy polgári reakció áldozata lesz. ”2!:' Nagy István ezen a megbeszélésen viszont bejelentette, hogy ő, mint kommunista, a saját pártjában fog tevékenykedni a háború után. Ugyanakkor abban is megegyeztek, hogy csatlakozási szándékuk bejelentése végett megkeresik a kapcsolatot a Magyar Fronthoz. A zűrzavarra jellemző, hogy Kovács ekkor már hónapok óta részt vett a Front munkájában, s ott elismert szerepet játszott. 1944. augusztus végén került sor Püski Sándorék lakásában egy újabb, ekkor már szélesebb körű tárgyalásra. Ott volt Asztalos István, Balog Edgár, Darvas József, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Sinka István, Szabédi László, Tamási Áron és Veres Péter is. Sajnos már ezen a megbeszélésen is érződött a megosztottság, felmerült annak a gondolata, hogy kik, kikkel hajlandóak együttműködni a változások után. A Szabad Szó körül csoportosulok álláspontja az volt, hogy „...az elkövetkező politikai küzdelemben közvetlenül részt kívánnak venni, de nem valószínű, hogy az előrelátható politikai partnerek miatt a többiek politizálását, 218 218 Püski Sándor: Könyves sors, magyar sors. Püski Kiadó, Budapest, 2002. 59. o. 166
