Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Pártélet a Szabad Szó oldalain
például visszautasította a vádakat, mert .. én magam mindig érthetően és keményen tiltakoztam az ellen, hogy író politikai párthoz csatlakozzék, vagy pártot alapítson. Azt mondtam: az írónak is kell politizálnia, mert hiszen nem zárkózhatik el a magyar élet jelenségei elől, bele is kell avatkoznia népe sorsába, de nem adhatja magát politikusok eszközéül. »A pártok csatlakozzanak az írókhoz« — mondtam. Hiszen mi egyéb a helyes, őszinte és egészséges politika, ha nem annak gyakorlati megvalósítása, amit az író intuíciója, világos tudata, ítélőképessége megfogalmazTAbl Abban az időben azonban már nem a „világos tudatra”, hanem a harcos és határozott politikai kiállásra, ellenállásra lett volna szükség. A népi irányzat tagjai tisztán látták, hogy a régi paraszti életforma nem tartható fenn, a kis- és középbirtokos rétegnek polgárosodnia kellene, a vidék elmaradottsága tarthatatlan, a város és a falu ellentéte megszüntetendő. Kovács és Erdei biztos volt a fennálló paraszti életforma megszüntetésének szükségszerűségében. Kezdetben mind a ketten a földreformban és a polgárosodó kisparaszt- ságban keresték a megoldást. Erdei később átállt a kommunisták kínálta mező- gazdasági nagyüzemek és az ipari munkássághoz hasonló életforma pártjára, Kovács Imre viszont váltig kitartott a parasztság polgárosodásának nyugat- és észak-európai modellje mellett. Erdei kiegyezett a kommunista kollektivizmussal, amit később megbánni látszott. Kovács mindvégig az autonóm parasztpolitika híve maradt. A Szabad Szó inkább az utóbbi irányban befolyásolta olvasóit, Erdei szinte egyáltalán nem írt a lapba, a szerkesztőségben és az olvasók körében pedig többségében Kovácshoz kötődő emberek voltak. A hosszas tárgyalások után 1940. október 13-án jelentette be Szabó Pál az olvasóknak, hogy a falusi dolgozók összefogása jegyében a Szabad Szó az eddigieknél szélesebbre tárja kapuit, s a megnövekedett feladatok elvégzésére új szerkesztő bizottság alakult. Főszerkesztő Bajcsy-Zsilinszky Endre, felelős szerkesztő Szabó Pál, szerkesztőségi tagok Simándy Pál és Kovács Imre lett. Ugyanebben a számban közölték Bajcsy-Zsilinszky Endre „Beköszöntő” című vezércikkét, melyben a „befelészabad, kifeléfüggetlen Magyarország” jelszó jegyében körvonalazta az 167 Kodolányi János: írók és falukutatók Magyar Elet, 1941. március, 8. o. 137 _
