Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Pártélet a Szabad Szó oldalain
és veretes, ám alapjában véve elvi utat megfogalmazó írása mellett ott található Kovács Imrének a parasztság gazdasági szervezkedéséről szóló cikke. Elkerülhetetlenül szembetűnő a két írás irányultsága közötti ellentét. Kovács pragmatikus pártszervező. Cikkében külföldi példákkal alátámasztva hívta fel a figyelmet a parasztság gazdasági érdekképviseletének megszervezésére, mert „. ..a parasztság legfontosabb érdeke a gazdasági szervezkedés. ”158 Nem elveket hangoztatott, konkrét cselekvési programot fogalmazott meg a Hangya Szövetkezet gazdasági potenciáljának kihasználására vonatkozóan. Bemutatta a Hangya eredményeit, s mindezt azért „... mert a Hangya és az O. K. H. (Országos Központi Hitelszövetkezet - Sz. P. megjegyzése) vidéki fiókjainál most tartják a tiszt újít ás okát s jó volna, ha a parasztság nagyobb érdeklődéssel fordulna a közgyűlések elé és a saját embereit helyezné el\ mint igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat, hogy azután a májusi nagy közgyűlésen, melyet Budapesten tartanak meg, a parasztság igazi képviselői jelenjenek meg és vegyék kezükbe a Hangya vezetését. ” A Kovács által javasolt konkrét akció révén a Hangya vezetésében többséget szerző paraszti képviselők nem kevesebb, mint 15-20 millió pengő nyereség évenkénti felosztásról dönthettek volna. A cikkben meg is fogalmazta Kovács, hogy ebből Szövetkezeti kórházat, kollégiumokat, népkönyvtárakat, faluszínpadokat, újságokat lehetne létrehozni, azaz „... ha már politikai úton nem tud írvényesülni, a gazdasági erőforrásokat vegye a kezébe és így harcolja ki felszabadulását” a parasztság. Pontos, korrekt, egyértelmű politikai akcióterv, amit Kovács megfogalmazott. Élesen szemben állt azzal az elvi fejtegetéssel, amit Varga Béla írt, s amely nagyobbrészt jellemezte a kisgazda politikát. Február 25-étől kezdve közölte a Szabad Szó Kovács Imre Új világ felé című programjellegű írásait, melyben a nemzetközi helyzet értelmezéséből kiindulva a Parásztpárt társadalomképét, céljainak láncolatát vázolta fel. Természetesen Varga Béla „kinyújtott tenyerébe” is bele kellett csapni, mert minden ellentét és indulat ellenére azzal mindenki tisztában volt, hogy politikai eredményt csak közösen tudnak elérni. Varga Bélának Szabó Pál válaszolt március 10-én Közös sors című cikkében. „Minden látszólagos ellentét dacára kisgazdá1" Kovács Imre: A parasztság gazdasági szervezkedése. Szabad Szó, 1939. február 11. 1. o. 133