Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Parasztsors a huszadik század első harmadában

tálya - a század közepén a lakosság kb. 90%-a tartozott ide - tulajdonhoz jutva elindulhasson a polgárosodás útján. A szándék már 1849 után megbicsaklott azzal, hogy a birtokrendezés ügyét az állam a parasztság számára hátrányos módon újraszabályozta. A folyamat a dualizmus évei alatt is folytatódott. Az iparosodás és az infrastrukturális beruházások minden előnyös hatásuk mellett egyre csak növelték a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő-felesleget. Az egészségesebb birtokeloszlást a túlnépesedés következményeként jelentkező birtokapró- zódás akadályozta. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a dualizmus évtizedei alatt számtalan pozitív változás is bekövetkezett a paraszti gazdálkodás és életforma terén. Nagymértékben kicserélődött a mezőgazdasági eszközállomány, magasabb haszonnal tenyészthető fajták terjedtek el az állattartásban, és sokat korszerűsödtek - a tartósabb építőanyagok, az korszerűbb berendezések révén - a paraszti lakó- és gazdasági épületek is. Az adatok alapján azonban kiderül1, hogy birtokát korszerűsíteni, a tradicionális életforma kereteiből kitörni, vállalkozó gazdálkodóvá válni akaró parasztságnak csak egy viszonylag szűk - jobbára a Dunántúl egyes vidékein, a nagyobb városok vonzáskörzeteiben elhelyezkedő - rétege kapott lehetőséget. A korabeli népszámlálási adatok szerint e lehetőség a családtagok nélkül közel 1,6 millió fős birtokos parasztságnak legfeljebb 10-12%-át érintette az 1910-es években.

A változó társadalmi viszonyok felerősítették a politikai érdekképviselet iránti igényt is. A szociáldemokrácia a századfordulóra már a legjelentősebb és legszervezettebb parlamenten kívüli erőnek számított.

Érdemes áttekinteni a pártok magyarországi jelentkezésének palettáját, mert az jól mutatja a féloldalas, elsősorban a városi polgárság politikai szervezkedésének túlsúlyát.

Legerősebbnek a szociáldemokrata szervezkedés bizonyult. A Németországból visszatérő magyar „vendégmunkások” és a külföldről betelepülő szakmunkások már az 1870-es években terjeszteni kezdték a szocialista eszméket. Gyorsan szaporodtak az egyes szakmákhoz és területekhez kötődő szakegyletek. Az egyle1 Magyarország a XX. században. II. kötet. Főszerkesztő: Kollega Tarsoly István. Babits Kiadó,

Szekszárd 1987. 225-230. o.

12